Imaháló

Csatlakozz te is az imahálónkhoz!

Mindnyájan, akik benne vagyunk, egymásért imádkozunk naponta. Az egész nem több, mint egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és egy Dicsőség. Nem sok, de nagy ereje van, ahogy erről a lenti beszámoló is tanúskodik. Ha te is szívesen csatlakoznál, csupán annyit kell tenned, hogy a nap bármelyik részében (de lehetőleg 21 órakor) szánj rá másfél percet, hogy elmondd ezt a három rövid imát azokért az emberekért és szándékaikért, akik csatlakoztak ehhez az imahálóhoz (ők is érted imádkoznak).

Az imahálónak most egy levelezőlistát is létrehoztunk (bogarimahalo@googlegroups.com – feljelentkezés a bogarima@gmail.com címen), amelyre bátran feliratkozhat bárki. Ide írjuk meg egymásnak a konkrét imaszándékainkat, és mindazok kéréseit is, akik Zsuzsihoz hasonlóan * ismeretlenül kérik imádságunkat. Aki szeretné, hogy kérését mi is Isten elé vigyük, írjon a bogarima@gmail.com e-mail címre, – vagy SMS-ben Szita Lajosnak – a 20 / 823 04 99-es telefonszámra.


* Zsuzsi levele:

Segítő kéz

Gyönyörű, hatalmas kék szemével, kipirult arccal fáradhatatlanul futkos, tesz-vesz körülöttem. Most éppen portörlővel törölgeti a fejemet. Több mint egy éve, hogy örülhetek e csodának, a kislányomnak. Minden nap rácsodálkozom, és még ma is álmélkodom, hogy egészséges, szép, okos kis fölfedező érkezett hozzánk. Egészséges. Ugyanis volt idő, amikor egy ezzel ellenkező rémképet vetítettek elénk az orvosok. A bizonyosságot, hogy erről kockázatos módon meggyőződjek, ösztönösen elutasítottam. (Kellőképpen csodálkozott is az orvos, és rögtön aláíratott velem egy papírt: saját felelősségemre vállalom, hogy esetleg beteg gyermek születik. Mivel van több fogyatékos a családban, elszorult szívvel fogtam fel a szavait. Már megint...) Lelkem mélyén éreztem, tudtam, hogy egészséges a magzatom. Mégis. Kellett, hogy érezzem, nem vagyok egyedül az imáimmal, kétségeimmel, félelmeimmel, aggodalmaimmal. Vannak, akik imádkoznak értünk, gondjainkat hordozzák, s ez vigaszt, reményt nyújtott.

Azon az augusztusi délutánon eszembe jutott, hogy olvastam A Szívben egy felhívást, és láttam egy telefonszámot, amely arra buzdított, hogy nehéz helyzetekben forduljunk a szentjánosbogarakhoz, ők imáikba foglalnak minket. Gyorsan megkerestem, és máris ment az SMS. Hamarosan jött is a kedves válasz: imáikban hordoznak minket. Milyen jó, hogy nem egyedül kell tovább cipelnem a terhet! Talán mások is megértenének, vigasztalnának, tanácsot adnának, de az is lehet, hogy kárörvendően mosolyognának a hátunk mögött. Volt ilyen is, olyan is. De mindennél többet jelent az, hogy van, aki imádkozik értünk.

Mindenkinek az életében vannak nehéz időszakok. Talán közhely, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni: Merni kell segítséget kérni! Jó tudni, hogy itt van a Szentjánosbogár. Ők nem nevetnek ki, nem veszik semmibe a problémáinkat, félelmeinket, nem várnak pénzt, nem ígérnek csodás dolgokat, nem kérdezősködnek, nem adnak ezer jó tanácsot. Csak egyszerűen imádkoznak, imádkoznak és imádkoznak. Értem. Ismeretlenül is, a távolból. Nem tolakodnak, nem kell kisírt szemekkel, zokogva előállni, hisz lehet, hogy épp inkább elbujdosnék. Én megragadtam ezt a segítő kezet, és mindvégig éreztem lelki támogatásukat. Erőt adott, hogy könyörögnek velem az Úrhoz, és Ő így biztosan meghallgat. Szerény emberi számítással a bibliai ígéretre gondoltam: ha többen imádkozunk, nagyobb az esélyem. Minden alkalommal, amikor SMS-ben "találkoztunk", nagyon meghatódtam. Főként, amikor az az üzenet érkezett, hogy a táborzáró éjféli misét értünk ajánlották fel. Sohasem fogom elfelejteni. Tényleg hordoznak minket? Tényleg gondolnak ránk? Aztán ment az SMS kirúgás-veszélykor, szülés előtt, s mindig megnyugodtam, az ima segíteni fog, van mibe kapaszkodnom. Az Úr irgalmas és jóságos arca felragyogott általuk.

Ha nehéznek, kilátástalannak érzed az ügyedet, úgy érzed, egyedül súlyos a teher, és jobb lenne másokkal megosztani, jusson eszedbe, hogy van egy telefonszám, küldhetsz és kaphatsz egy rövid üzenetet, amely által mások imáikban hordoznak, szeretnek téged.