Szent János apostol - a Szentjánosbogár védőszentje

Kedves Szentjánosbogár!

Örömmel osztom meg a Bogárvédőszent választás eredményét. A hosszas folyamat tetőpontját 2011. augusztus 14. vasárnap érte el  Piliscsabán.  Átgondolva és megimádkozva SZENT JÁNOS APOSTOL lett a Szentjánosbogár közösség védőszentje. A szeretet és világosság apostola kísérjen és legyen velünk az elkövetkező években!

Hogyan lett Szent János apostol a Szentjánosbogár védőszentje?

2011-ben jubileumi évünk volt – húsz évvel azelőtt, 1991-ben szerveztük meg az első országos Szentjánosbogártábort. Erre az évre igyekeztünk alaposan felkészülni; egyrészt, áttekintettük a tevékenységeinket és elgondolkodtunk azon, hogy ezek közül mi szorul megújításra, voltak új kezdeményezések, új könyv (a Szentjánosbogár első húsz éve) és fesztivál, és abban az évben próbáltunk együtt rájönni arra is, vajon ki lehet közösségünk védőszentje.

Először a Bogárlistán javaslatokat lehetett tenni – így keletkezett egy névsor. Majd a vezetők táborában- amelyre Szabolcs is el tudott jönni Kanadából, ahol akkor dolgozott- egy kisebb csoport, a többiek imájától kísérve, lassanként egyre szűkebbre és szükebbre csökkentette a jelöltek körét. Beszélgettünk, csendben gondolkodtunk, imádkoztunk mi is, majd megint mondtunk érveket, gondolatokat, amelyek közben fel-felbukkantak. Talán egy órát is így töltöttünk el, és egyszer csak, az utolsó körben mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a Szentjánobogár védőszentje a hagyomány szerint a legfiatalabb apostol, Szent János evangélista.

Aznap már a szent misében is az ő közbenjárását, oltalmát kértük. Az egész esemény felejthetetlen élményt adott a résztvevőknek. Szabolcs szerint nem csak mi választottuk Szent János evangélistát, hanem ő is választott bennünket.

Későbbiek Szent Jánossal

2014 tavaszán egy alkotói pályázatot hirdettünk meg, amelyben védőszentünk stilizált megjelenítését tűztük ki célul. A pályázat a "Lássuk Szent János apostolt!" címet kapta, amelynek kiírását itt találod, a beérkezett pályamunkákat a díjazottakkal pedig itt. A nyertes rajz szélen látható.

Ünnepe:

December 27-én.

Élete

Az Úr tanítványai köréből János kiemelkedő személyiség: Péter után ő a legfontosabb az apostolkollégiumban. Az apostolok közül csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. A négy evangélista közül az ő szimbóluma a sas, melynek szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János sajátságait. A negyedik evangéliumban csak úgy szerepel, mint "a tanítvány, akit Jézus szeretett", s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel. A szentírásmagyarázókat sokáig foglalkoztatta a kifejezés: "a tanítvány, akit Jézus szeretett". Kétségtelen, hogy János Péterrel és Jakabbal együtt kiemelkedő szerepet vitt az apostolok körében. Ők hárman alkotják azt a legszűkebb kört az Úr körül, akik vele lehetnek kiváltságos pillanatokban: a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a vérrel verítékezéskor. De még e három közül is János áll a legközelebb az Üdvözítő szívéhez, mert az utolsó vacsorán nem Péter, nem is Jakab, hanem ő hajthatta a fejét Jézus keblére. És húsvét vasárnapjának reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak eredt, látni a mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.

És János valóban fiatal volt, ha meggondoljuk, hogy az evangéliumot 90--100 között írja, Krisztus nyilvános működése pedig 28--30 közé esett. Így János volt az apostolkollégiumban a Benjamin, akit az Úr a legjobban szeretett. A hagyomány azt mondja, hogy János Efezusban munkálkodott, és igen magas korban halt meg. Az evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következtetni (21,22 skk.).

Már akkor kemény munkásélet állt mögötte, amikor Jézus hívó szava hangzik feléje, hiszen halász volt a testvérével, Jakabbal együtt. A szülői házban, Zebedeus és Szalóme házában sem a puha kényelem uralkodott. Ugyanazt a nem is veszélytelen foglalkozást űzte napról napra, mint a másik testvérpár, Simon és András. Az evangélium elején pedig kiderül, hogy János már talált is magának egy szigorú mestert, és csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, annyira szíven találta a mennyek országa közeledtét hirdető prófétai szó.

Jézus a bátyjával, Jakabbal együtt a "mennydörgés fiainak" nevezi őket (Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy nagyon is a cselekvés emberei voltak mindketten.

Éppen ezért egy szép napon éppen ez a két tanítvány áll oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és reményük beteljesedését kérjék tőle. A vágyuk pedig az, hogy Jézus intézze úgy, hogy egyikük a balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk 10,30--37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a Messiásnak vissza kell utasítania a tanítványok kérését, akik még mindig a nép körében élő, harcos Messiás várásában gondolkodnak. A válasz most is a mennydörgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet meggondolatlanságával, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül hajlandónak mutatkoznak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a szenvedések kelyhéből, és részt vállaljanak a keresztségben, melyet Krisztus magára vesz (Mk 10,38-40).

Krisztus a maga Messiás voltának kinyilatkoztatását a kereszt felé vezető úton nyilvánította ki. A készség pedig, amelyet János mutatott, nem volt üres szólam. Szeretete hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát az evangélium akkor szolgáltatja, amikor elmondja, hogy a szeretett tanítvány követte Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót: "Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te anyád!" (19,26).

Krisztus megváltó halála és föltámadása a mennydörgés fiainak temperamentumos tettrekészségét is megkeresztelte és megtisztította. Ettől kezdve János minden erejével és képességével a megfeszített, de megdicsőült Messiás örömhírét hirdeti.

Mindarról, amit látott és hallott, János akkor sem hallgatott, amikor kitört a zsidó--római háború, és Jeruzsálem, valamint a templom pusztulása megpecsételte Izrael sorsát (Kr. u. 70). Annyi bizonyos, hogy mindaddig, amíg Szent Pál Efezusban működött, János nem járt ott (54--57 között). Annak azonban semmi nem szól ellene, hogy a zsidó háború kitörésekor János sok más kereszténnyel együtt elhagyta Palesztinát, és az akkori világ egyik nagyvárosában, Efezusban telepedett meg, ahogy ezt a hagyomány mondja.

Ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta, december 27-én ülik.

Igaz, hogy Szent János apostol életének megismeréséhez a legfontosabb forrás az általa írott evangélium, de ezen kívül is őriz a hagyomány epizódokat az életéből.

A Szűzanya halála és mennybevitele után János Efezusba költözött, és atyja lett ennek a nagy kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak tanítványa, Timóteus működött. Ebben a városban találkozott János a császár keresztényüldöző gépezetével.

Az öreg apostolt is elfogták, és a bírói ítélet alapján Rómába vitték Domitianus császár elé. Rómában halálos ítéletet hoztak ellene, s a kivégzés módjául azt határozták, hogy egy forró olajjal teli üstbe kell dobni. A Porta Latina mellett tehát fölfűtötték az üstöt és beledobták az apostolt, de János, aki a tanítványok közül egyedül szenvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték.

E szigeten, egy viharos éjszakán, amikor a tenger dübörögve és tajtékozva ostromolta a sziklás partot, Isten egy hatalmas látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Sokáig maradt elragadtatásban, s mikor magához tért, már fényes nappal volt, a látottakat pedig kővel jegyezte föl a sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írószerszámokat, akkor pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázsiai egyházaknak. Így beszéli el a hagyomány a Jelenések Könyvének születését.

Amikor Domitianus császár meghalt, János visszatérhetett Efezusba. A városba érve épp egy Drusiant nevű asszonyt temettek, aki életében nagyon sok jót tett, ezért sokan siratták. Életében sokszor mondogatta, hogy úgy szeretné megérni az apostol visszatérését. János megkérte a halottvivőket, hogy álljanak meg, tegyék le a hordágyat és bontsák ki pólyáiból a halottat. Ezután Jézus nevében parancsolt neki, hogy keljen föl, és Drusiant úgy ébredt, mintha mély álmából térne magához.

Egyszer odament Jánoshoz egy pogány pap, és így szólt hozzá: "Ha azt akarod, hogy higgyek a te Istenedben, adj nekem jelet az ő erejéről. Kínálok neked egy próbát: mérget készítek, ha megiszod és nem esik bajod, akkor a te Istened az én Istenem is lesz!" Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett. Akkor a pap odavitetett két halálra ítélt gyilkost. Először azoknak nyújtotta a méregpoharat, hogy lássák, János valóban mérget iszik. Előbb az egyik, majd a másik halálraítélt itta ki a kelyhet és esett össze holtan. Ezután János vette át a poharat minden félelem nélkül, keresztet vetett, és kiitta. A körülállók lélegzetüket visszafojtva nézték, mikor rogyik össze... a méreg azonban hatástalan maradt. Ez a pogány papot megdöbbentette, de még nem tért meg, hanem azt mondta: "Még mindig kételkedem a te Urad hatalmában. De ha ezt a két halottat is vissza tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megkeresztelkedem!" Akkor János levette a köpenyét, és fölszólította a papot, hogy takarja be vele a halottakat, ő pedig térdre borult és imádkozott. Imádságát befejezve szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok talpra álltak! Akkor a pap megtért és megkeresztelkedett.

Mikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: "Gyermekeim, szeressétek egymást!" Aki ezt teszi -- biztosította tanítványait --, megtette, amit tennie kellett.

Halála közeledtével az oltár mellett ásatta meg a sírját. Leszállt a sírgödörbe, imádságra tárta a karját. Ekkor vakító fény villant, s mire a körülállók újra láthattak, a szent teste eltűnt a szemek elől.

Ifjúsághoz való kötődése

Ifjan és állhatatosan követte Jézust.

A bogár lelkiségéhez, pedagógiájához való kötődése

Fiatalsága, Jézus követése, Világosságról írt szavai, Szentjánosbogárban a neve. (Noha a szentjánosbogár állat neve János korábbi mesteréhez, Keresztelő Szent Jánoshoz kötődik, akinek ünnepekor - jún. 24. - rajzanak a szentjánosbogarak.)

A fényhez, világításhoz való kötődése

Ő írta le Jézust, mint a Világ Világossága.

Jezsuita kötődése, más közösséghez való kötődés

Amiért őt ajánlották (egy ajánlása)

A listáról nekem Szent János apostol neve tűnne a legszerencsésebb megoldásnak. Azért is mert ő volt a legfiatalabb apostol, a neve görögül is annyit jelent, hogy faital (ioannes), valószínű éppen ezért lett ő a szeretett tanítvány, hiszen az akkor 30-33 éves Jézus és a többi apostol bizonyára különösen is féltették a fiatal srácot, aki talán még csak zsenge kamasz lehetett. Mégis hátrahagyott mindent Jézusért, és csak követte őt, mondhatnánk vakon. A keresztény hagyományban ő a szerzetesi életforma képviselője, annak a lelkiségé, melynek tagjai ideális esetben nem kérdeznek, nem számítgatnak, csak engedik magukat Jéustól megérinteni, és szeretet bűvületében egyszerűen vannak, és csodálják mindazt, amit Isten velük vagy nélkülük véghezvisz a világban. A szemlélődő lelkiség kapcsolódik tehát a személyéhez, meg egy markáns evangéliumi lelkiség, amelynek lényege, hogy az Isten országának kibontakozását várja, figyeli a "jeleket", a "csodákat", amelyek a beteljesülő Isten országának kézzel fogható mozzanatai.  Azt gondolom, hogy az alábbi listából ez állna legközelebb a bogárhoz, hiszen a bogár is valami ilyesmiről szól a táborokban, az egymásrafigyelésben, a bizakodó strukturálatlanságban, ahogy az önkéntes lelkesedés az, ami a bogárban igazából számít, és még sorolhatnám.

Nem utolsó sorban pedig János nevéhez fűződik a világítás is, sötétség és a fényesség lelkisége, ami ugyan kissé dualista világlátást jelent, de ez van.

Csak annyi, hogy János az az evangelista, aki a legvilágosabban ir arról, hogy az Isten szeretet. A bogárnak az atmoszférájára tökéletsen rimel. János a fény apostola is, Jézus a világosság - szentjánosbogár világit...