Kedves Szentjánosbogarak!

Év elején egy megkeresés futott be hozzám Atitiszitől: jelenlegi plébániáján, Bólyon Szentjánosbogár ifi lelki napok előkészületei kezdődtek meg.  Ennek részeként március 19-ére, Szent József ünnepére egy Bogár lelkületet Bólyra csempésző különítményt álmodott meg.

Egyeztetés egyeztetést, telefonhívás telefonhívást követett, és a napsütéses nagy napra össze is állt a Bólyi Bogár kommandó legénysége: vasárnap kora reggel négykerekű cirkálónk teljes létszámmal gördült ki a Párbeszéd Háza parkolójából. A kormánynál  Sajgó “pap barát” Szabolcs atya diktálta tempót és a hangulatot, az első tiszt szerepén pedig Esztergomi Adrival, Győző Gergővel és Vér Gáborral osztoztunk. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, a közös út Szabolcs atya jelenlétének köszönhetően egy lelki utazással is felért: lelki olvasmányokon, beszélgetéseken keresztül izzítottuk a lámpásunkat, készültünk a helyiekkel való találkozásra.

No, de elég volt csak Bóly környékére érni, tudtuk, ha valahová, ide érdemes lesz Bogár táborba jönni. Egy igazán  elragadó városkába csöppentünk. Annál is inkább, hisz Atitiszi várt minket a templom előtt, körbevezetett a leendő plébánia felújítás alatt álló épületében. Épp időben végeztünk, hogy csatlakozzunk a templom előtti teret megtöltő hívek népes táborához: innen indult a gyalogos-biciklis-autós zarándoklat a város határában lévő Szent József kápolnához.

Csodás időben, a leendő prérik, a jobbnál jobb döfönye és akadályverseny helyszínek mellett elhaladva  érkeztünk meg a kápolnához. Öröm volt nézni, ahogy a misére gyűlő tömeg megtöltötte az épület környezetét.  A tábori hangulatot idéző gitáros misét Szabolcs atya és Atitiszi együtt celebrálta, aminek a végén érkezett el a mi legfőbb szerepünk: csatárláncba állva osztottuk a nagy paksamétányi befogadásra, házi bogárságra buzdító papírt. Öröm volt beszélgetni a hívekkel, találkozni az odaadásukkal. Nagyon sokan ajánlkoztak, valaki a “szinte a helyük is megvan már” felkiáltással máris vállalta nyolc gyerek befogadását. Többen mondták, hogy a befogadás élménye testvérvárosi kapcsolataik miatt senkinek sem újdonság, de mégis úgy éreztük, a táborszervezéssel sikerült egy kicsit megBólygatni a várost. 😉 

Ilyen lelkesedés közepette hamar elkapkodták minden papírunkat, mi pedig elégedetten az ebéd meghívásunk felé vettük az irányt. Az élményekkel és lelki táplálékkal való töltődés után  Marika néni pompás lakomával gondoskodott a testi raktáraink újratöltéséről. Délután jóllakottan, jó hangulatban indultunk neki a hazafelé vezető útnak.

E’bbiza Bogár tábornak való helyszín!

Köszönjük a meghívást!
A BoBó (Bogarak Bólyon) csapat nevében,
Bartal Julcsi