Az első Szentjánosbogár-táborom

Egy első alkalom tapasztalata talán meglephet és érdekelhet sok olvasót. Az a szerencse ért, hogy életemben először mentem bogártáborba. Ekkor sok érdekes dolgot tanulhattam meg a Jóistentől és a fiataloktól is, akik akarják az embereket szolgálni és az Isten iránti szeretetüket megmutatni.

Késéssel indulva a Keleti pályaudvarról, a csoportunk este 9 óra körül megérkezett Mezőtúrra (Szent István Katolikus Általános Iskola és Óvoda). Sok szeretettel vártak minket, kaptunk egy késő esti vacsorát. Ezután az éjszaka lett a szentmise ideje a csoportnak, így kezdtük kétnapos lelkigyakorlatunkat Istennel és egymással.

Egy jó éjszakai alvás után reggel tornázva imádkoztunk, amelyet Hiba György vezetett. Ez egy új módja számomra annak, hogy imádkozzunk: az egészséges testben frissen tartani a lelket. Isten nincs messze, hanem mindenkivel jelen van, a test mozdulataiban is. A nyári táborban minden reggel éreztem Istent csoportunk közös gesztusaiban. A Bogárban a testmozgás célja is az, hogy egymással és az Istennel legyünk.

Az első napon reggeli után Istennel voltunk a természetben. Fák, madarak, gyümölcsök, nyulak és szúnyogok is voltak. Ha azt kérdezitek, hogy „Isten hol van?”, akkor ennek a napnak az imádsága valószínűleg így fog válaszolni: az Istenünk a természet szépségében van. Ez a mi közös otthonunk, a természetanya, aki mindannyiunkról gondoskodik. Békében voltam együtt barátaimmal, akikkel Koronkai Zoli atyát hallgattuk meg arról, hogy hogyan nézett Szent Ignác a természetre. A teremtményekben mindig benne van a mindenható Isten szeretetének jele. Ezért Szent Ignác arra hív bennünket, hogy fejezzük ki hálánkat és a természet iránti szeretetünket.

Úgy gondolom, hogy minden résztvevő kaphatott valamilyen tapasztalatot az Istenről. Én is. Lelki megosztást, beszélgetési időt töltöttünk egymással, két ember együtt vagy máskor kis csoportokban. Ezért öt nap után egyre jobban megérthettük egymást. Amikor áldásainkkal és sebeinkkel imádkoztunk azt is igazán tapasztaltuk, hogy Isten azon munkálkodik, hogy rólunk gondoskodjon.

Ha azt kérdezitek tőlem, hogy „mik voltak a legérdekesebb élmények számomra ebben az első táboromban?”, még három nagy dolgot szeretnék megosztani:

A szentségimádás. Ezen az estén az Eucharisztia előtt gyűltünk össze imádkozni és gyónni. A gyónás után volt, aki térdelve imádkozott Krisztus Teste előtt. Abban a pillanatban több ember odament, megérintette; vele és érte imádkozott. Ez a kép nagyon lenyűgöző volt számomra: a fiatal csoport egyesült Jézus Krisztus előtt. Ez a szeretet, a támogatás és a kísérés közössége. Azt hiszem, hogy ettől mindenki élete sokkal boldogabb lehet. A megosztásokban hallottam, hogy sokan kaptak közületek valamilyen áldást ezen az estén.

A játékok. A kétnapos lelkigyakorlatunk után további fiatalokat üdvözöltünk. Sok időnk volt a beszélgetésre, az egymástól tanulásra és a szórakozásra is. Egy közösség felépítésének módjáról beszéltünk, aztán Gerencsér Panni előadása indította el a beszélgetést az átlagtól eltérő viselkedésű gyermekek kezeléséről, integrálásáról; játékokkal haladtunk a zajtól a mély megértésig, átélésig, empátiáig. E programok által nyitottabbak és barátságosabbak lettünk. Külföldiként hálás vagyok a készségetekért, hogy kedvesen és barátságosan beszélgessetek velem. Ez tényleg jó alkalom volt arra, hogy segítsen nekem egyre gyorsabban beilleszkedni Magyarországon. Istennek és nektek is annyira hálás vagyok!!!

A tábortűzi mise. Nagyszerű éjszaka volt! Az éjszaka nagyon szép időnk volt. Egyszer arra kértek, hogy a szemünket csukjuk be, és egy helyre vittek, ahol egy-egy fáklyát kaptunk. A tűz fényével lassan sétáltunk a templom előtti udvarra. A fáklya nem csak fény, hanem általa megérztem, hogy a Szentlélek jelenléte vezet mindenkit az élet útjára. A fényben való séta mindig könnyebb. Megérkezéskor egy nagy körben álltunk a tűz körül. Az egyes fáklyákat a közepén egy tábortűzbe tettük le, amely az egyes résztvevők arcát megvilágító nagy tüzet szított fel. A tűz ropogásához csatlakozva a tűzről és a fényről énekelve imádkoztunk. Ezután kezdtük el a misét.

A szentmise vége előtt mindannyian odamehettünk egymáshoz, hogy hálánkat és köszönetünket kifejezzük. Hálás vagyok a barátságért, azért, ahogy a táborban együtt voltunk. Köszönöm, hogy Isten kapcsolatba hoz minket egy szerető közösséggel. Ennek eredményeként a fiatalok élete egyre inkább gyümölcsöt hozhat a maguk, a családjaink, az egyházunk és a társadalmunk számára.

Izgalmas napok voltak ezek számomra, aki először csatlakozott a Bogárhoz. Úgy gondolom, hogy sok gyereknek, fiatalnak vagy felnőttnek is jó emlékké lehet, amikor csatlakozik a Bogárhoz. Úgy érzem, hogy ez a tapasztalat hozzájárul ahhoz, hogy több szeretet és lelkesedés legyen bennem az itteni küldetésem során.

Kérlek szépen, hogy továbbra is imádkozzatok értem!

Mezőtúr, 2020.07.22-26.

József Ngoc