Csodabogár életmű díjazottak 2023
(Olyan személyek kapják, akik a közösségben való vállalásaikkal, életükkel igazi világító csoda Bogárrá váltak.)
Csodabogarak voltunk és vagyunk itt mindannyian. Te is, a többi táborvezető, a tábori lelkészek és a hátteresek is. És ugyanakkor mindazok, akik főbogárként az évek során a tábort, mint egy lelki felüdülési szigetet vitték a vállukon.
Mi és a szentjánosbogár, avagy mióta vagyunk benne, milyen feladatokat vállaltunk a bogárban?
Én magam, Árpi, 1996-ban találkoztam a bogarakkal anno mint jezsuita novicius, azóta több táborban is részt vettem. Én nem voltam kisbogár, a feladataimat főbogárként, szervezőként és programfelelősként kaptam. Egy pár tábornak az alapgondolata, témája az én ötletem volt. Társszerkesztőként részt vettem a Játékoskönyv és a barna énekeskönyv összeállításában.
Judit 1995-ben találkozott legelőször a bogarakkal, a kecskeméti táborban még kisbogárként volt először. Miután a Pécsi Hittudományi Főiskolára került, már leendő pedagógusként vett részt a Manrézában megszervezett vezetőképzőkön. Több táborban csoportvezetőként, Püspökszentlászlón tábor szervezőként, majd programfelelősként tevékenykedett. Nagyon sok innovatív ötlet tőle származik.
Miután összeházasodtunk és gyerekeink 2-3 évesek lettek, kerestük a lehetőséget, hogyan lehetne továbbra is a többi ismerős bogárral, most már családdal együtt lenni, találkozni velük. Ekkor tudtuk meg, hogy már elindult egy kezdeményezés erre és néhány éve már összejöttek a kisgyermekes bogár családok. Így ezután is részt vettünk a családos táborokban. A 2012-es, badacsonylábdihegyi tábor programjának összeállításában részt vettünk, ezzel letéve a további családos tábor fő és mellék program felépítésének alapjait. Kiskunmajsán szerveztük meg az első lámpás felvonulást.
Az idő múlása volt a táborok változásának legfőbb mozgató rugója. A gyerekek nőttek, igényeik, érdeklődésük folyamatosan változott. Ezekhez az igényekhez igazodva változtak a tematikák is. A gyerekek nagy örömére a 2018-as bükkszéki táborban egy szabad estét kaptak, ahol már ők szervezhették meg a saját programjukat. Ez nagy sikernek örvendett. A táborok középpontjában számunkra mindig a gyerekek álltak. Az első családos táborokban is őmiattuk vettünk részt. Adni szerettünk volna egy olyan élményt ami nekünk is nagyon sokat adott. Sajnos eljött az idő, amikor a gyerekeink kinőtték a családos tábort.
DE „egyszer bogár, mindig bogár”. Más családok is hasonlóan éreztek és igény volt a találkozásra, a közös együttlétre, nagy beszélgetésekre, játékra. 2024 nyarára sikerült egy közös munkában megszerveznünk az első, 14+-os családos tábort. Jó volt újra találkozni bogár barátokkal, akikhez most már 2-3 évtizedes barátság fűz bennünket. A gyerekek lassan a 18+-os korba érnek, így a jövő még nagy kihívások elé állít minket. Nagy valószínűséggel lassan a házas öreg-bogár lelki napokon is elgondolkozhatunk.
Mi ragadott meg a Szentjánosbogár közösségben?
Láttuk a gyerekeket, milyen felszabadultak, boldogok voltak a táborokban. Láttuk, ahogy egy kis faluban az alvó közösség ettől az 5 naptól feléled, újra életre kel és a Lélek útján járni kezd. Láttuk, hogy a missziót hogyan élik meg az egyes résztvevők.
A Szentjánosbogár Isten- és emberközpontú pedagógiájában visszatükröződött a saját világnézetünk. A 90-es évek közepén sokat jártak Eckhart mester szavai a fejemben, miszerint:
„Életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat,
Legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd beszélgetni.
Legfontosabb tette a szeretet.”
Ez a hármas igazság, a jelenben való lét, az emberközpontú gondolkodás és Isten legfőbb kérése, az önzetlen szeretet gyakorlására való törekvés megélhető, számunkra kézzelfogható volt a Szentjánosbogár közösségben.
Mi az az érték, ami továbbra is, immár lassan felnőtt gyerekeitek mellől visszahív?
A közösség ereje, a sok-sok éves barátságok, igény a találkozásra, a kapcsolattartásra. Nekünk csak évente egyszer, többnyire nyáron van lehetőségünk a személyes találkozásra. Ez mindig olyan, mintha haza érkezne az ember. A beszélgetéseket ott folytatjuk, ahol korábban abbahagytuk. Meg tudjuk osztani egymás örömét, meghallgatjuk mások búját baját. Tudjuk, hogy mindig számíthatunk másokra és nincs olyan téma, amit ne lehetne felhozni. A szentjánosbogár az életútunk egyik fontos mozzanata.
Mit köszöntök a Bogárnak?
A közösséget, a Szent-Ignáci lelkiséget, a mélyebb barátságokat, a pillanatokat, élményeket amelyek katalizátorként ott vannak a hétköznapjainkban.
Van-e „legszebb bogárélményetek”, akár csak egy pillanat a sok közül, ami elsőre bevillan?
Ez egy olyan kulcsszó ami több élményt is felvillant. Nehéz közülük választani. A teljesség igénye nélkül: a szentmisék, együtt zenélni, a 1998-as tábori program megtervezése a Sodrás utcában. A táborokban a csoportos beszélgetések, a tábortüzek és annak programjai, na meg az esti „kínos” kiértékelések.
A tábori harmonikák azok, amelyeket még mindig őrzök.
A családosbogárban pedig az esti kötetlen beszélgetések.
Van-e olyan bogár, akire így évek elteltével is példaként tekintetek?
A táborokban megragadott Tereza Worowska személyisége, lendülete és Sajgó Szabolcs SJ személye, kisugárzása.
Köszönjük az interjút Juditnak és Árpinak! Köszönjük, hogy végigolvastad történetüket.
