Abbiza Bogár díjazott 2025

(Olyan személyek/műhelyek/klubok stb. kapják, aki(k) az elmúlt naptári évben egy bizonyos területen példaértékű tevékenységet folytattak. „Amit ők letettek az asztalra, az aztán példaértékű Bogár” → „Az oszt igen” → Abbiza Bogár.)

Hogy veszed ki jelenleg a szereped a közösség életéből? Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől és hol adsz a közösségnek?

Örömmel megyek vezetni táborokba és szívesen tartottam lelkinapokat az elmúlt években. Bármennyire is elfáradok fizikailag egy-egy ilyen esemény után, sok esetben azt az „igazságtalanságot” érzem, hogy én mentem adni magamat és mégis én kaptam többet. 

Azt hiszem, ha a világ megtapasztalná és megértené ezt, hogy az önmagunk odaajándékozásával, mi magunk is ajándékozottá válhatuk, többen mernének lépni egy-egy ilyen hívásra, szolgálatra, kapcsolódásra.  

Hogyan tartod meg a Bogár önkéntes és magánélet egyensúlyt? Mi a titkos recept szerinted arra, hogy Bogár lámpásod fényesen égjen, de közben ettől Te ne égj ki?

Szeretném megtalálni az önkéntesség – felnőtt dolgozói élet egyensúlyát és annak állapotát, hogy minél kevésbé a görcsös „adok, mert kaptam” legyen. Hanem helyette sokkal inkább az legyen, hogy annyit adok, amennyit tudok, de az legyen teljes jó szívvel. Mert lényegében inkább ez tesz jót másokkal (és magammal is).  Ebben már sokat fejlődtem.

Fontosnak tartom, hogy Istennel való kapcsolódásból fakadjanak ezek a vállalások, hogy ő mire hív most éppen. (Pihenésre, belső fejlődésre, éppen szolgálatra, vagy új feladatra?) Fontos a személyes lelki életünk ápolása Istennel, hogy mi is feltöltsük a lámpásainkat, hogy tudjunk utána világítani. Igenis kell szünetet tartani a vállalásokban és azt gondolom, hogy az önkéntesség fontos része a felelősségtudat, hogy megtaláljuk, hogy az adott élethelyzetben hogyan tudunk jól szolgálni.  

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél Bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg? Milyen feladatok, szerepek voltak, amiket eddig vállaltál?

A bogár dolgok az egész életemet átlengték. Tipikus történetemet többen ismerhetik, hogy már anyukám pocakjában is voltam táborban 😊 Viszont első táborélményen 2008-ban volt Válon, ahol anyukám volt a helyi szervező és szinte az egész családom részt vett benne különböző szerepekben. Egyszerűen nem tudtam nem kimaradni a bogár vérkeringéséből.  2012 óta pedig folyamatosan vagyok vagy táborozó, vagy vezető. 2017 óta klubozom a Habzsi-dőzsi klubbal, 2021 óta vezetek gyerek-kamasz táborokban, voltam a Bogár Jövője csoportban, a lelki megújuláson gondolkodó beszélgetéseken. 

2024 óta egyesületi tag vagyok, valamint a Beázó Blaházók klub vezetését segítettem másfél évig. Két Ruhabörze eseményt szerveztem az Irodával közösen és igyekeztem segíteni, ahol tudtam (táborok szervezése, programokon, vagy csak visszajelzéseket írtam stb.). Szívesen zenéltem/zenélek amatőr, de annál lelkesebb gitározással-énekléssel táborokban, vagy bogár programokon. 

Van/volt olyan Bogár önkéntes, akinek a munkája számodra példaértékű? Ki ő, miért?

Példaértékű tanmesék voltak anyukám mesélései az ő tábori élményeiről, azokról az emberekről, akik őt is formálták és többjük nevére már nem is emlékszik teljesen, de az emlékeiben oly mélyen élnek az ott tapasztaltak, hogy 20-30 év távlatában is élénken mesél róla.

Sokféle emberrel találkoztam a bogárban jómagam is, akik valamilyen módon mind példák előttem. Akár abban, ahogy szolgálnak a közösség és embertársaik felé, ahogy jelen vannak a saját életük feladataiban, vagy ahogy megküzdik a maguk harcait. Mert nem csak azt tartom példaértékűnek, akik a bogár közösség felé adnak sokat, hanem akár a civil, hétköznapi életükben tudnak alázattal helytállni, jelen lenni. Mert az utóbbi sokkal nagyobb próbatétel és kihívás. Sokaktól volt szerencsém kapni egy-egy útravaló mondatot, mély és őszinte öleléseket vagy egy feltöltő beszélgetést. Ezeket kaptam a lámpásomba olajul, hogy világítani tudjak a hétköznapokban és szolgálnak egyfajta iránytűként, tartó oszlopként a sokszor feje tetejére fordult világban. 

Mik a terveid a Bogárban? Mit szeretnél tovább adni/éltetni?

A jövőben szeretném segíteni a Szentjánosbogár lelki életének megújulását, mert hiszem, hogy ez a mozgatórugója az egész közösségnek. Mert különösen fontos megtalálnunk, hogy a mai rohanó, bizonytalan világban, hogy tudjuk feltölteni a lámpásainkat, hogy tudjunk világítani a „szürke” hétköznapokban. Szükség van a csendesen világító fényünkre és igenis számít, hogy ha a tiéd pislákol vagy nem ég, mert hiányzik a nagy egészből. 

„Bennünk égni kell annak, amit szeretnénk lángra lobbantani másokban! (Szent Ágoston)