Csodabogár életműdíjazott 2023

(Olyan személyek kapják, akik a közösségben való vállalásaikkal, életükkel igazi világító csoda Bogárrá váltak.)

Bogár múlt

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél el bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg?

8-9 éves korom körül kezdtem el bogarazni. A családból a nővérem volt először Bogártáborban, ő nagyon megszerette, emiatt hívott minket is, kisebb testvéreit. Így igazából a sormintát követve kerültem be egy gyerektáborba még 2005 nyarán. Nem volt kifejezetten olyan dolog, ami akkor megfogott volna, inkább csak a tesóimmal, unokatesóimmal való együtt táborozás volt az elsődleges motiváció. Nagyon szerettem ezeket a táborokat, de nem éreztem azt a plusz megtartó erőt, ami miatt évről évre visszamentem, inkább csak egy jó egyhetes program volt. A jelentőségét a kamasztáborok környékén, kamasz fejjel kezdtem el felfogni, hogy mennyit is ad nekem ez az egész önismereti és közösségi szempontból, úgyhogy nálam a “bevonzás” egy viszonylag hosszú folyamat volt.

Elmeséled első meghatározó bogárélményeid egyikét?

Hirtelen nagyon sok gyerekkori bogáremlék eszembe jutott… Kiemelni nehezen tudnék egyet, inkább a csoportvezetőimnek az általános hozzáállása volt az, ami engem már gyerekként is nagyon megfogott. Harmadik vagy negyedik táboromban volt, hogy már eléggé otthonosan mozogtam a Bogárban, a táborokban, talán kicsit túlságosan is. Ott azért eléggé meggyűlt a baja velünk a vezetőknek, de ezt teljes nyugalommal kezelték. Egy barátommal voltunk ott, akivel már korábban is voltunk egy csoportban, és eléggé bomlasztóak, nehezen integrálhatóak voltunk, ahogy én visszaemlékszem. De ezt teljes nyugalommal és szeretettel fogadták, és végig próbálkoztak velünk, egész tábor alatt. És bár az az emlék is megmaradt, hogy milyen rosszul viselkedtünk,  élénken emlékszem arra is, hogy  mennyire pozitívan éltem meg csoportszinten és a vezetőimmel kapcsolatban is ezt a tábort. Az ott tapasztalt feltétel nélküli szeretet azóta is sokszor eszembe jut, és a vezetővé válásomkor sokat segített abban, hogy én is minél nagyobb türelemmel forduljak a gyerekek felé.

Milyen feladatokat, szerepeket vállaltál eddig a Bogárban?

A vezetőképző elvégzése előtt többnyire csak évközi programokra és táborokba jártam, de önkéntes feladatokat nem vállaltam. Ez a vezetőképzővel változott meg, ott jött az a gondolat, hogy igazából tehetnék többet is a közösségért, mint évi egy hét tábori csoportvezetés. Eleinte téma műhelyekbe csatlakoztam be: részt vettem gyerek- és kamasztéma összeállításában is. Ezen kívül voltam pár iskolai lelkigyakorlaton, több városjátékon állomásként  segítettem, illetve bálokon vállaltam nyitótáncot és egyéb segítő feladatokat.

Bogár jelen

Hogy veszed ki jelenleg a részed a közösség életéből? Hogy vagy jelen, hol lehet veled találkozni?

Jelenleg a klubomat leszámítva erősen korlátozott a jelenlétem a bogárprogramokon, viszont két helyen vállalok jelenleg is komolyabb feladatot, név szerint a Vezetőképzőt  és a Méta teamet vezetem. A VK műhelyben több évnyi mentorkodás után idén koordinátorként a mentorok munkáját segítem és fogom össze. A Méta műhellyel elsősorban a métabajnokságok szervezését vállaltuk magunkra,  másodsorban pedig hosszabb távú projekteken keresztül próbáljuk a méta iránti lelkesedést megőrizni a Bogárban.

Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől és hol/mit adsz a közösségnek? Mit köszönhetsz a Bogárnak?

Hogy mit adtam a közösségnek? Tulajdonképpen a szabadidőmet. Jelenleg is abból a kevés időből, ami rendelkezésre áll, abból próbálok úgy faragni, hogy legyen idő a Bogárra, az önkéntességre. Ha a Bogárban kifejezetten az önkéntes feladatokat nézzük, akkor ott rengeteg fejlődési lehetőséget kaptam, kooperációs és csapatvezetés szempontból. Nagyon sok tapasztalatot szereztem a műhelyeken keresztül, amelyek igazából az élet bármely területén hasznosíthatóak. A Bogártól általánosságban pedig egy második családot kaptam és kapok jelenleg is, leginkább a klubomon, de a tágabb közösségen keresztül is. Igazából a közösségre szánt idő teljes mértékben megtérül a feladatok által kapott élményeken, barátságokon keresztül, úgyhogy ilyen szemmel nézve is abszolút megéri.

Bogár jövő

Mik a terveid a Bogárban? Mit szeretnél továbbadni/éltetni?

A VK műhely vezetését idén fogom továbbadni, úgyhogy azzal kapcsolatban komoly jövőbeli terveim nincsenek, inkább csak a gördülékeny átmenetet szeretném segíteni, az új koordinátornak és a mentorcsapatnak a munkáját valahogy a háttérből még egy kicsit támogatni. A métával kapcsolatban viszont még vannak elképzeléseim. Szeretnénk például a szabálykönyvet újra átnézni és aktualizálni, illetve általánosságban véve magának a métabajnokságnak a menetét újragondolni az első perctől az utolsóig, hogy hogyan tudnánk egy még színvonalasabb és élvezetesebb napot megrendezni. Ezen kívül nem tervezek előre, de ha úgy hozza az élet, én továbbra is nyitott leszek az újabb és újabb lehetőségekre, ahol tudok kapcsolódni, vagy valamilyen módon adni a közösségnek.

Önkéntesség, amiért a díjat kapta:

• Csoportvezetései, műhelymunkái
• Jelenléte, kötődése, megbízhatósága
• Lackó az elmúlt években a közösség fontos és identitását meghatározó területeken vállal vezető szerepet, melyet kitartóan, alázatosan és profin teljesít. Ilyenek például a vezetőképző műhely vezetése, abban való mentori szerep, illetve a méta team vezetése. A közösségért végzett munka során emellett, hogy jó hangulatú és kreatív légkört hoz létre, törekszik a folyamatos megújulásra és a közösség kihívásaival való megküzdésre. /Bartos Arisztid/

Mik voltak a nehézségek a feladataid során?

Úgy gondolom, hogy minden önkéntes bárhol a világban elmondhatja, hogy nem egyszerű a feladatokat összeegyeztetni az egyéb kötelezettségekkel, mint például a munka vagy a család. Nekem is nehézséget okozott megtalálni a megfelelő egyensúlyt, hogy adjak eleget, de ne olyan mértékben, hogy az önfeladással járjon. Ami még kihívást jelent, hogy az önkéntes feladatoknál kevésbé válogathatja meg az ember, hogy kikkel működik együtt. Az ilyen-olyan személyiségbeli különbségek nekem is okoztak nehézséget, de ez szerencsére egy nagyon jó önismereti és kommunikációs fejlődési lehetőség is.

Milyen egy mondatos jótanáccsal látnád el a régi önmagadat illetve más hasonló vállalás(ok)on gondolkodó bogártársaidat?

Azt mondanám a régi önmagamnak is, meg bárki másnak is: Ne félj elindulni az úton! Ha úgy érzed, hogy egy minimális esély van arra, hogy ebbe bele tudod tenni az időt és az energiát, még ha nem is látod teljesen, hogy hogyan, akkor is nyugodtan merj belevágni, mert egyrészt a sokszorosát kapod vissza, másrészt az a tapasztalatom, hogy a kezdeti kérdőjelek egy idő után maguktól eltűnnek. Kell egy bátorság, hogy rászánja magát az ember, hogy bevállaljon egy-egy feladatot, de abszolút megéri.

Van/volt olyan Bogár önkéntes, akinek a munkája számodra példaértékű? Ki ő, miért?

Nagyon sok ember van a Bogárban, akire nagyon fel tudok nézni, és példaértékűnek tartom a jelenlétét a Bogárban, meg a munkáját, amit beletesz. De hogy mondjak nevet is: Huszár Domi és Radó Móni. Az ő jelenlétük a Bogárbanszámomra példaértékű. Bár sokaknak elsőre Dominak az elnökségben végzett munkája juthat eszébe, nekem egy kicsit korábbi élményem van vele/velük kapcsolatban. Azt a klubot, ahova tizenhárom évesen elkezdtem járni, ők indították el. Móni egy kicsit később csatlakozott, de Domi végig, 18-19 éves korunkig a klubvezetőnk volt, ezzel gyakorlatilag végigkísérte a kamaszkoromat. Így utólag visszagondolva velünk, akik anno együtt kezdtünk klubozni, nem lehetett könnyű dolguk, főleg az első pár évben. De kitartottak mindketten, és egy nagyon jó kis összetartó csapatot faragtak belőlünk. Az ő belefektetett munkájuk remélhetőleg megtérült azon keresztül, hogy a mi klubunkból mennyien aktív részesei a Bogárnak még most, 14 évvel később is. Úgyhogy én amellett, hogy az összes létező gyerekklubot vezető emberre nagyon felnézek, őket ebből a szempontból nagyon ki tudom emelni, le a kalappal az akkor végzett munkájuk előtt (is).

Köszönjük, hogy elolvastad az interjút!