Latinovics Ádám – Csodabogár életműdíjazott 2025
(Ezt a kitüntetést olyan személyek kapják, akik a közösségben való vállalásaikkal, életükkel igazi világító csoda Bogárrá váltak.)

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél Bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg?

Édesapámat Tereza hívta meg annak idején csoportot vezetni. Rákövetkező évben, ’99-ben már nem csak
nővéremet, hanem engem is elvitt a nagyvázsonyi táborba. Ebben az évben alakult meg a taksony-
dunaharaszti bogár klub. Leginkább a klubom fogott meg és tartott meg a közösségben.

A bogár klubom (az édesapámon keresztül) az Istentől kapott egyik legnagyobb ajándék az életemben. Itt
ismertem meg a legkedvesebb barátaimat, itt voltam először szerelmes, a mai napig a legmegtartóbb
közeg számomra ez a csapat. Áldott vagyok velük!

Milyen feladatok, szerepek voltak, amiket eddig vállaltál?

Voltam gyerek- és ifi csoportvezető, táborvezető, métabajnokság szervező, métabíró, VK mentor,
klubvezető, Bogár Band tag, és rajzást is szerveztem.

Hogy veszed ki jelenleg a szereped a közösség életéből? Hogy vagy jelen, hol lehet veled találkozni?

Jelenleg VK mentor vagyok, nyáron 3 év szünet után újra vezettem tábort, 6 év szünet után csoportot is.

Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől és hol adsz a közösségnek?

A Bogártól rengeteg barátot kaptam; temérdek embert, akivel bárhol találkozunk, nagy mosollyal, őszinte
szeretettel üdvözöljük, megöleljük egymást. Sok-sok bátorítást, megerősítő szót, élményalapú hitet, Isten-
tapasztalatot. Megtartó közösséget, igaz barátokat.

Amit én adtam, adok: a 100 százalékos jelenlétemet, a hangomat, énekhangomat, nagy nevetéseket,
elfogadást, a nyitott szívemet, elérhetőséget, biztonságot, humort és mélységet is.

Mit köszönhetsz a Bogárnak?

A hitemet nagyrészt a Bogárnak köszönhetem, és a jelenlegi önismeretemet, önszeretetemet is. Megélt
szerelmeket, igaz barátságokat. Rengeteg olyan készséget, aminek a tudatában sem vagyok már, mert a
részemmé váltak.

Mik a terveid a Bogárban?

Amíg van mit adnom, és van is kedvem, kapacitásom hozzá, szívesen vezetek tábort/ csoportot, és most a
mentorkodást is nagyon élem.

Milyen egy mondatos jó tanáccsal/tanulsággal látnád el a régi önmagadat, illetve mindenki hasonló
vállaláso(ko)n gondolkodó Bogár társadat?

Ne félj, képes vagy rá! Ami pedig hiányzik belőled, azt úgyis kipótolják a többiek, mert nem vagy egyedül!

Mik a kihivások, nehézségek a feladataid során?

Sokszor derült égből jön egy akadály, nehézség, amire azonnal kell reagálni. Minden vállalás során érkezik
valami olyan, amire nem számítasz előzetesen; ezek a legjobb lehetőségek arra, hogy gyakorold a
rugalmasságot és a gondviselésre, valamint a társadra való hagyatkozást. Ezek, amik a legtöbbet
fejlesztettek rajtam a feladataim során.

Van/volt olyan Bogár önkéntes, akinek a munkája számodra példaértékű? Ki ő, miért?

Elsőre 3 arc jut eszembe: Gintner Kinga, Dénes Filip, Vascsák Fruzsi…
Kinga a végtelen kreativitása és energiája miatt.
Filip azért, mert nagyon nagy küldetéstudat van benne, és igazán magáénak érezte mindig is a közösség
sorsát.
Fruzsival kapcsolatban pedig azt emelném ki, hogy akármilyen feladatot vállalt is, azt nagyon bátran,
nagyon nagy lazasággal és még nagyobb mosollyal az arcán, félelem nélkül tette.

Hogyan tartod meg a Bogár önkéntes és magánélet egyensúlyt? Mi a titkos recept szerinted arra, hogy
Bogár lámpásod fényesen égjen, de közben ettől Te ne égj ki?

Sokat segít a közelmúltban, hogy most nem tanárként és nem edzőként dolgozom. Közel tíz évig délelőtt
tanár, délutánonként edző voltam, aztán a szabadidőmben is emberek között lubickoltam. Most, hogy a
munkaidőmben kevés az ember, sok a csönd, a szabadidőmben sokkal több figyelmem, energiám és
kedvem marad emberekkel foglalkozni.
Titkos recept: ismerd meg a határaidat, tartsd őket tiszteletben. Ha vállalsz valamit, merj segítséget kérni,
ha viszont határaidhoz értél, merj nemet mondani is.