Csodabogár életműdíjazott 2023
(Ezt a kitüntetést olyan személyek kapják, akik a közösségben való vállalásaikkal, életükkel igazi világító csoda Bogárrá váltak.)

Bogár Múlt

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél el bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg?

Az Én történetem egy Bogármisén kezdődött, amely akkor nekem más volt, mint akármelyik mise amin előtte részt vettem. Emlékszem, rögtön otthon éreztem magam, ami azelőtt misén sajnos nem fordult elő. A misére, az első táboromba és a Bogár-gyökereimet jelentő Ham&Eggs klubba is egy drága barátnőm hívott el. Mindez 12 évvel ezelőtt történt, abban az évben Pakson volt az ifitábor, csodálatos szállásadókhoz kerültem és remek csapatba. A tábor után hazajöttem és annyi intenzív érzés volt bennem, hogy emlékszem még két éjszakán át a táborról álmodtam.

Milyen feladatokat, szerepeket vállaltál eddig a Bogárban?

2016-tól 2023-ig vezettem Gyömrőn egy klubot Szöllős Borival és Molnár Istvánnal, akik egyben a Ham&Eggs klubban klubtársaim is voltak. A Gyömrői klubunk először Nápolyi Bogarak névre hallgatott, mert szerették a nápolyit, végül az XY klub név lett az új választásuk, mert felnőttek és már nem annyira szerették a nápolyit. A klub a távozásunkkkal inaktívvá vált, de néhány, időközben lassan vezetővé váló fiúval még most is szoktunk csoportosan találkozni. Ez nekem boldogság.
Emellett szintén 2016-ban kezdtem el vezetni egy klubot Vida Gergővel Pestszentimrén, a Bogár egyik klub-központjában. A klubunk az Őrjöngő Lámpások névre hallgat, amely név kiskorukban nagyon illet rájuk, de mára hihetetlen értelmes, kedves, nyugodt emberek lettek mind. Idén fejeztük be klubunk vezetését, most pedig drukkolunk, hogy aktívak tudjanak maradni. Gergő szintén klubtársam volt a Ham&Eggs-ben, így tudtam meg, hogy új vezetőtársra lenne szüksége. Eredetileg az volt a terv, hogy vele vezetek klubot és Gyömrőn csak besegítek 2 hónapra amíg Bori vissza nem tér az Erasmusról, de mikor Bori visszatért megkérdeztem maradhatok-e. Így alakult, hogy 2 klubot kezdtem vezetni egy időben, egyet pénteken, egyet szombaton, és végül ebből indult az új Játékoskönyv is.
Elkezdtem vezetni magamnak egy játékos listát, mert hiába voltam hetente két klubon is, egyetlen játék sem jutott soha eszembe mikor kellett volna… Az én egyszerű kis listámat megosztottam Boriva, Istvánnal, és Gergővel is, hogy ők is tudják bővíteni és használni, de egyszer csak ez a lista elkezdte közelíteni a százat. Felmerült a kérdés, hogy ez már vajon jó kezdet lenne egy új Játékoskönyvhöz? Hiszen ezek olyan játékok voltak amelyeket ténylegesen, aktívan használtunk, ki voltak próbálva, működtek. Akkor még nem tudtuk, hogy ebből pontosan hány évnyi munka, várakozás lesz. Elkezdtük a játék gyűjtést, majd az új játékok tesztelését a klubokon, és időközben csatlakozott hozzánk Varga Dani is, aki segített nekünk a nyelvezetünket érthetően és magyarosan tartani a késő esti megbeszélések és játék átírások közepén is. Ezen kívül persze rengetegen dolgoztunk ezen a könyvön, de a többieknek szóló hálánkat kifejeztük a Köszönetnyilvánításban.

Bogár Jelen

Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől és hol/mit adsz a közösségnek?

Alapvetően a klubokból rengeteg szeretetet és boldogságot kaptam, ami nélkül biztos nem bírtam volna ezt eddig csinálni, mert fárasztó volt, a törődés viszont energiát ad. A klubvezetéssel viszont nem csak a közösség megtartó ereje jár együtt, de olyan tudást is kaptam időközben amire nem készültem fel. Én sokszor bizonytalan embernek mondanám magam, de a klubvezetés alatt magabiztosabb lettem, megtanultam mások előtt ügyesebben beszélni, szavakba önteni a gondolataimat, játékot vezetni, szervezni, kommunikálni gyerekekkel és szülőkkel egyaránt, és rengeteg témáról lett legalább alapvető tudásom amivel lehet máskülönben sosem foglalkoztam volna. Például, Gergővel egyszer összeállítottunk egy alvásról, álmokról szóló klubot, amit kétszer is megtartottunk, egyszer a felnőtt klubnak, egyszer (az akkor már) kamasz klubunknak. Sosem olvastam volna annyit az alvásról, ha nem döntünk úgy, hogy csinálunk róla egy klubot.

Amit én adtam, az a kreativításom, humorom, szervezőképességem és a kedvességem volt. A Bogárban megtanultam, hogy amit évekig negatívumként hallottam magamról, hogy érzékeny vagyok, az a világ legtöbb dolgához hasonlóan nem feketén, vagy fehéren csak rossz vagy jó dolog lehet. Az érzékenységemet adtam még, ami hozzásegített, hogy észrevegyem ha valakinek extra törődésre volt szüksége, nyugalomra, nevetésre, játékra vagy hallgató fülekre. Klubvezetés alatt két diplomát szereztem, amiből az egyik Szociálpedagógia volt, így kamatoztattam tudásomat a segítő beszélgetésről is és igyekeztem úgy lenni a klubon, hogy azt adjam amire szükség van.

Milyen jótanáccsal, tapasztalattal látnád el a hasonló vállalás(ok)on gondolkodó bogártársaidat?

Ez egy nehéz kérdés. Ami először eszembe jutott, hogy ha hosszútávon szeretne klubot vezetni valaki, akkor fontos, hogy tisztában legyen a saját motivációjával. Én kezdetektől fogva tudtam, hogy ez nem egy rövid távú terv részemről, szerettem volna részt venni a gyerekek életében és növekedésében, azt hiszem hajtott a kíváncsiság is, hogy de jó, végignézhetem mi lesz ezekből a kicsi emberekből. Emellett szükségem volt rendszerességre is, a klubvezetés gondolata megnyugtató volt számomra. lefoglalta az akkoriban amúgy össze-vissza száguldozó elmémet. Ezekkel az érzésekkel motivációkkal indultam neki, tisztában voltam mikor belekezdtem és tudtam hogy jelen tudok majd lenni ameddig szükség lesz rám.
Az önismeret fejlesztésre nagyon készen állnia, annak a klubot vezet. Én az önismeretet nagyon fontosnak tartom, így ezt pozitív megjegyzésnek szánom, azonban ez lehet negatív is. Amikor klubot kezdtem vezetni megtapasztaltam milyen különböző emberekkel együtt dolgozni, klubot szervezni. Valakivel azonos a  gondolkodásmódja az embernek és minden rögtön felépül, könnyen kialakulnak a szokások és hagyományok, míg másvalakivel más a gondolkodásmódunk. Megtanultam hogy viselkedek csapatmunkában, hiszen a klubvezetés, ha nem egyedül csináljuk akkor az. Szembe kellett néznem vele hogyan kezelem a konfliktusokat, mikor nem értek egyet a vezetőtársammal és meg kellett tanulnom asszertíven kommunikálni, hogy visszajelzést tudjak adni neki, ha úgy érzem valami nem működik. Ugyanígy látnom kellett a vezetőtársaim és a gyerekek tükrében önmagamat, a reakcióimat és a hatásukat. Én ezért a folyamatért és a fejlődésért végtelenül hálás vagyok.