Csodabogár életműdíjazott 2024
(Ezt a kitüntetést olyan személyek kapják, akik a közösségben való vállalásaikkal, életükkel igazi világító csoda Bogárrá váltak.)

Babay Réka a bérmatestvérem. Babay Réka a fodrászom. Babay Réka dolgozik az irodában. Babay Réka szabadságot vesz ki, hogy vezethessen a bogártáborokban. Babay Réka egy elképesztő ember, aki mindenhol ott van és aki mindenhol a maximumot hozza. Ha valamilyen úton-módon nem ismernétek még, itt az ideje elolvasnotok ezt a róla készült interjút!

BOGÁR MÚLT

Először a végtelen hosszúságúra nyúló bogár-múltadra lennék kíváncsi. Hogyan kerültél bele, mi tartott meg benne, van-e olyan fontos emléked, amit megosztanál?

A családomon, testvéreimen keresztül. Anno, Pilisvörösváron volt egy bogártábor – azt hiszem, 2001-ben – amikor befogadó család voltunk. (Engem amúgy elpateroltak a nagyszülőkhöz, úgyhogy én nem voltam ott.) Onnantól kezdve a tesóim bekerültek a bogárba és alig vártam, hogy én is elmehessek.

7 éves voltam, amikor indult egy bogárklub nálunk, Vörösváron, és ott elkezdtem rágni a vezetőm fülét, hogy vigyen el engem is táborba, de mondta, hogy 10 éves korig nem lehet. És én ott sírtam, hogy bogártáborba szeretnék menni és szerintem részben helyiként sikerült végül korhatár alatt bejutnom egy bogártáborba, mert ott volt a tábor megrendezve, ahol a nagyszüleim élnek. Így indult, 2004-ben az első táborozásom – onnantól szinte minden évben voltam.

És miért szerettél visszajárni?

Ezt a kérdést sokszor feltettem másnak, magamnak kevesebbszer. A közösségi élmény és főként talán a játék miatt és az, hogy egy hét alatt is el lehet jutni oda egy közösséggel, hogy egy egységgé alakulunk át a végére és ez nagyon jó élmény volt.

Kedvenc élmény?

Nagyon nehéz egyet kiválasztani. De azt hiszem, talán, ha csak egyet lehet mondani, akkor azt emelném ki, amikor négy éve meghívtak mentornak, mert nekem az nagyon különleges élmény volt. Kicsit azt élhetem meg, hogy a bogárban is pedagógus lehetek és azt a tapasztalatot és élményt, amit én kaptam, azt picit tovább tudom adni. Mindezek mellett nagyon megtisztelő volt. Azt érzem, hogy a bogárban ez a csúcs és sokáig el se tudtam képzelni, hogy engem ez érinthet.

Mikor vezettél először, hogyan lettél kifejlett szentjánosbogár?

14-ben vezettem Kistarcsán először. Mindig is nagy vágyam volt, hogy vezető lehessek, mert kicsit ez a gyerekekkel való foglalkozás mindig benne volt az életemben. Régen még nem 18 volt a vezetés korhatára, hanem 16 – ezért alig vártam, hogy betöltsem a 16-ot – és ahogy betöltöttem, akkor emelték fel 18-ra és akkor nagyon mérges voltam, hogy még két évet kell várni, úgyhogy bosszúból elmentem családos táborba. De azokat is nagyon élveztem és az is adott egy alapot a későbbi vezetésemhez. Ezen kívül klubot is vezettem, de ott most épp staféta-átadás van.

BOGÁR JELEN

Miket csinálsz még a bogárban?

Nagyon féltem az irodában elhelyezkedni, mert az életemnek nagyon fontos része a bogár. Féltem, hogy az, ami a hobbim, ami a feltöltődés, ami a közösség az munkává válik, ezért a kezdetektől fogva nagyon igyekszem elkülöníteni a kettőt – hogy mikor dolgozom és mikor önkénteskedem.

Az irodában igyekszünk a lehető leghatékonyabban, erősségeink szerint kiosztani a feladatokat: én nagyon sok mindenkit ismerek személyesen és nagyon sok programról van több éves tapasztalatom, emlékem – ezt igyekszünk kamatoztatni. Kicsit ilyen „memóriának” érzem magam néha. Illetve a mentorság által nagyon sok új vezetőt megismerek, akik mostanában a legaktívabbak, a „régieket” pedig azért, mert velük együtt nőttem fel, vagy a testvéreimen keresztül eljutok hozzájuk. Folyton pörög az agyam, hogy mivel kit lehetne megszólítani.

Ezen kívül – és ezt talán kevés óvónőről lehet elmondani, de – elég matekos agyam van – nagyon szeretek számolni, szeretem a logikát, a táblázatokat, ami sokszor jól jön.

Még mielőtt elkezdtem az irodában dolgozni, indítottam egy műhelyt, ez a „Boka-team”. Ez egy zártabb, kevésbé ismert, gyermekvédelemmel foglalkozó csapat. Ezt a bogár egy hiányzó pontjának éreztük többen – egy közgyűlésen fogalmazódott meg bennünk az igény erre. Nagyjából egy évig voltunk aktívak – főként információ összegzésben, anyaggyűjtésben és protokoll kialakításában segítettük az elnökséget, akik végül a végső összegzést fogalmazták meg. Azóta már ők is többet tudnak foglalkozni ezzel – kezdetben kevésbé volt erre kapacitás. Még vannak terveink ezzel a későbbiekben, de már igyekszünk közösen, az irodával foglalkozni vele.

És minek a rövidítése a Boka?

Igazából ez nem rövidítés – a Hintalovon Alapítványnak van egy Nemecsek-programja – innen jött az inspiráció. Mi a bogáron belül szerettünk volna prevenció céljából kialakítani egy hasonlót, hogy „meg ne üssük a bokánkat”.

BOGÁR JÖVŐ

Mik a jövőbeli terveid a bogárral?

Szeretném megtalálni a bogár-magánélet egyensúlyomat. Ahhoz, hogy lelkesek és táplálóak tudjunk lenni a közösség részére, ez iszonyatosan fontos!

Mi lenne az egy mondatos jótanácsod a múltbeli énednek, vagy bárkinek a bogárban?

Merj önmagad lenni! A bogáron belül és kívül is legyél hiteles.

Van/volt olyan bogár-önkéntes, akinek a munkája példaértékű a számodra?

Csalhatok? Az egyiknek Micát mondanám, aki 8 évig volt a klubvezetőm és akinek sírtam, hogy vigyen el táborba – ő volt az első meghatározó ember a bogáréletem során. Ilkát is mondhatnám, aki a mentorom volt és azóta a bérma anyám… Annyira sok ember jut eszembe!

Akik jelenleg még nagyon támogató módon vannak jelen a bogáréletemben azok Huszár Domi és Kapás Ritu. Ők ismernek annyira, hogy lássák a szükségleteimet és képességeimet és hogy ezeket hogy lehet egyensúlyba hozni – olyan dolgokban inspirálnak, amikben van még hova fejlődnöm.