Abbiza Bogár díjazott 2025

(Olyan személyek/műhelyek/klubok stb. kapják, aki(k) az elmúlt naptári évben egy bizonyos területen példaértékű tevékenységet folytattak. „Amit ők letettek az asztalra, az aztán példaértékű Bogár” → „Az oszt igen” → Abbiza Bogár.)

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél Bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg? Milyen feladatok, szerepek voltak, amiket eddig vállaltál? 

2011-ben a nővérem sírva érkezett haza első bogártáborából, mert annyira jó volt, hogy inkább maradt volna még. Akkor döntöttem el, hogy amint elég idős leszek nekem is ott a helyem a Lelki Napokon. Így 2014-ben jutottam el életem első táborában, s azóta azt hiszem a Bogár vált életem legmeghatározóbb színterévé. Az a hely volt, ahol mertem önmagam lenni, ahol jó volt jónak lenni, ahol igazán tapasztalni tudtam az Isten szeretetét. Koronkai Zoli atyától hallottam egyszer egy hasonló mondatot: A Bogártábor olyan, mintha egy kicsit bekukkanthatnánk a Mennyországba. S én minden évben ezt vártam, hogy végre eljöjjön az a hét, amikor úgy igazán lehet kapcsolódni a Jóistenhez egymás tekintetén keresztül. 2022 óta veszek részt vezetőként a gyerek táborokban, 2023 óta klubozok Csumpikaként, csatlakoztam különböző műhelymunkákhoz és szolgáltam lelki gyakorlatokon. 2025-ben pedig elvállaltam az elnökségi képviseletet.

Hogy veszed ki jelenleg a szereped a közösség életéből? Hogy vagy jelen, hol lehet veled találkozni? Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől és hol adsz a közösségnek?

Ősztől belekóstolhattam, hogy milyen Budapesttől távol bent lenni a Bogár vérkeringésben, és be kell valljam nem egyszerű, de igyekszem részt venni az eseményeken, helytállni az elnökségben és természetes a nyári tábor nem maradhat ki továbbra sem. Mert nem találtam még áldottabb dolgot annál, minthogy a csillogó szemű gyerekek, az odaadó vezetőtársak és a szolgálatkész tábori sapka arcára tekintve az Istenarc köszön vissza, s csak remélni tudom, hogy képes vagyok ezt viszonozni társaimnak.

Mik a terveid a Bogárban? Mit szeretnél tovább adni/éltetni? 

Szeretnék a közösség olyan tagja lenni, aki erősíti társaiban a jóság öntudatát. Megosztott világunkban ugyanis ezt tartom legnagyobb értéknek. Amíg vannak emberek, akik egymás szemébe nézve jónak látják egymást és csodás teremtményként tekintenek a másikra hibáival együtt is, addig lesz remény. Én ezt kaptam a Bogártól és ezt szeretném tovább vinni.
Alapvető tapasztalatom a Bogárban a meghallgatottság érzése, szeretnék én is meghallgatóvá válni a közösségben, látó szemet, halló fület és nyitott szívet adni azoknak, akikhez elérek, vezetőként, klubtársként, képviselőként. A Bogár tanította meg számomra, hogy lehet így állni az emberekhez, hogy van ahol ez könnyen megy, s ott feltölthetjük lámpásainkat, hogy ahol nehezebb, ott is világíthassunk. 

Van olyan Bogár önkéntes, akinek a munkája számodra példaértékű? Ki ő, miért? Milyen egy mondatos jó tanáccsal/tanulsággal látnád el a régi önmagadat, illetve minden hasonló vállaláso(ko)n gondolkodó Bogár társadat?

Sok nevet fel sorolhatnék az önkéntesek közül, akiknek példaértékűnek tartom a munkáját, ezt pedig igyekszem nekik személyesen visszajelezni, mert fontos, hogy erősítsük egymást. Amit tapasztalok rajtuk, az pedig a végtelen szeretet, engedik, hogy áradjon rajtuk és tetteiken keresztül. Ha valamit tanácsolhatnék a mondjuk még VK-t nem végzett Zsuzsinak az ez lenne: Képesnek lenni egy feladatra nem veleszületett adottság, hanem annak elfogadása, hogy vannak határaink s néha a kegyelemre kell bízni és mellette azt a kicsit bele tenni, amit tudsz. Mert pont elég vagy, hogyha mások szemébe nézve őket elégnek látod. Ennyi, csak legyen benned szeretet.

Hogyan tartod meg a Bogár önkéntes és magánélet egyensúlyt? Mi a titkos recept szerinted arra, hogy Bogár lámpásod fényesen égjen, de közben ettől Te ne égj ki?

Az önkéntességben az a jó, hogy adni mész, de te is kapsz, töltődsz. Ennek tudatosítása szerintem nagyon fontos. Emellett pedig mindig igyekszem felidézni a bennem lévő Kisbogarat és megengedni magamnak, hogy az is legyek. Egy játék, egy mise vagy egy beszélgetés során. Egyszerűen az összepillantások is tudnak tölteni, ha az ember megnyitja a szívét és befogadja azt.