Abbiza Bogár díjazott 2024

(Olyan személyek/műhelyek/klubok stb. kapják, aki(k) az elmúlt naptári évben egy bizonyos területen példaértékű tevékenységet folytattak. „Amit ők letettek az asztalra, az aztán példaértékű Bogár” → „Az oszt igen” → Abbiza Bogár.)

BOGÁR MÚLT

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél Bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg?

2017-ben voltam először táborban, úgyhogy kamaszként találkoztam a Bogárral. Előtte is sokat hallottam róla, hiszen egy családos közösségbe jártunk a Vér családdal, ahol Gábor éveken át mondta, hogy „Menjetek Bogár táborba, nagyon jó!!”. Szerencsére sikerült meggyőznie, és az egyik barátnőmmel elmentünk Újkígyósra. Ez akkor egy nagy komfortzónából való kilépést jelentett számomra, mert nem ismertünk senkit, és az sem segített, hogy eléggé félénkek, visszahúzódóak voltunk. De a Bogár persze erre is fel volt készülve, a vezetőink, a tábor hangulata, a programok nagyon gyorsan beszippantottak minket. Szerintem utána minimum egy hétig áradoztam otthon a táborról. Kérdés sem volt, hogy jövőre is menni szeretnék.

Milyen feladatok, szerepek voltak, amiket eddig vállaltál? 

Szerintem először 2019-ben tettem valamit a közösségért, ekkor községünkben, Jászjákóhalmán is voltak Lelki Napok, ahol anyukám volt a helyi szervező. Ennek köszönhetően betekintést kaptam a feladataiba, illetve a tábori sapka működésébe is. Igyekeztem segíteni, amiben tudtam. Amikor megkezdtem az egyetemi éveimet Budapesten, elkezdtem klubot vezetni Pestszentimrén, ami egy új szerepbe helyezett a Bogárban. A budapesti ifi tábor után páran összebeszéltünk, és elindítottunk egy ifi klubot, ahol az első évben koordinátor voltam. 2021-22-ben elvégeztem a vezetőképzőt, azóta lelkesen vállalok csoportvezetést a táborokban. Kétszer hátteresként is kipróbálhattam magam. Nem is tudom, melyik szerepet élvezem jobban.

BOGÁR JELEN

Hogy veszed ki jelenleg a szereped a közösség életéből? Hogy vagy jelen, hol lehet veled találkozni? 

Jelenleg leginkább a klubozásban vagyok aktív. A saját klubomban, a Bumburnyákoknál, Pestszentimrén a Husi Csopi vezetőjeként vagyok jelen. De ezen kívül is elég sok helyen lehet velem találkozni, igyekszem év közben is részt venni a programokon: imaesteken, rajzáson stb., és a nyaraimban is fix program a Bogár tábor. Szóval nehéz lehet elkerülni. És ebben az évben Gera Orsival átvettük a Bogár Csocsóbajnokság szervezését, amit a klubok közötti kapcsolat erősítésének érdekében tartunk fontosnak, hogy fennmaradjon. Reméljük, hogy jól sikerül az idei évad is!

Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől és hol adsz a közösségnek? Mit köszönhetsz a Bogának?

Nem akartam úgy kezdeni, hogy nagyon sok dolgot köszönhetek a Bogárnak, de nehéz lenne máshogy. Egyrészt rengeteget fejlődtem a közösségnek köszönhetően. Szerintem a 2017-es Panni nem hinné el például, hogy vezető lettem. Csomó dolgot tanultam magamról, sokkal nyitottabb lettem, egyes helyzetekben még mindig meg tudom magamat is lepni. Sok tapasztalatot szereztem, ami most már a pedagógiai pályán is nagy előnyt jelent. Megismertem értékes embereket, lettek új barátaim, végignézhettem, ahogy a klubomban a gyerekekből kamaszok lettek, találtam egy helyet, ahol soha nem kínos, ha szeretsz játszani. Szóval elég jó dolgok történtek. És persze a közösség lehetőséget ad arra is, hogy megéljem a hitemet, találkozzak a Jóistennel, és mindezt másokkal együtt tudjam megtenni. A feladataimat igyekszem jó kedvvel, alázattal és lelkesedéssel végezni, ezzel próbálok én is visszaadni valamit a sok jóból, amit kaptam.

BOGÁR JÖVŐ

Mik a terveid a Bogárban? Mit szeretnél továbbadni/éltetni?

Igazából a jelenlegi feladataimat szeretem csinálni, és tervezem is a jövőben, ameddig szükség van rá. Ezeken kívül pedig ki tudja? Biztosan rábeszélnek majd még egy-két vállalásra, vannak nagyon meggyőző emberek a Bogárban, én pedig könnyen befolyásolható vagyok.

Milyen egy mondatos jó tanáccsal látnád el a régi önmagadat illetve más hasonló vállalás(ok)on gondolkodó bogár társaidat?

Van egy ima, amit nagyon szeretek, ezt magamnak és másoknak is ajánlom, nem tudom jótanácsnak számít-e, és sajnos nem is egy mondat.

„Ha az élet terhe nehéz, gondolj másokra…

Ha te lelassítod lépteidet, ők megállnak.

Ha te beleunsz, ők abbahagyják. 

Ha te leülsz, ők lefekszenek. 

Ha te kétkedsz, ők reményt vesztenek.

Ha te kritizálsz, ők rombolnak. 

Ha te előttük lépkedsz, ők kikerülnek. 

Ha te kezedet adod, ők bőrüket se sajnálják. 

Ha Te imádkozol, ők szentek lesznek.”