Hogyan készül a szentjánosbogár tábor?

Bevezető

Az elso táborok tapasztalatai megerosítettek bennünket abban, hogy nem kivonulni kell a gyerekekkel, hanem ellenkezoleg, be kell vonulni a faluba, kérni kell az egyházközség híveit, hogy fogadják be a gyerekeket és vegyenek részt a programjainkban. Ennek a meggyozodésnek több oka van. Az elmúlt évtizedek bizalmatlan légköre miatt az emberek elhúzódtak egymástól, betiltás vagy közvetlen eroszakos beavatkozás következtében felbomlott és megszunt számos közösség. A szociológusok ezt a jelenséget atomizálódásnak hívják. Társadalmunkban eltunoben vannak az egymáson segítés, egymás elfogadása, egymás felé nyitás alapveto emberi reflexei. Ha keresztények akarunk maradni, ezeket újból, együtt mindnyájunknak meg kell tanulni. Minden egyházközségben vannak aktív, tenni akaró hívek, akiknek a munkájára egyre inkább szükség van az egyházban. A tábor szervezése során megtapasztalt személyes példák, ötletek, biztatás segítséget jelent nekik abban, hogy a késobbiekben is bátran vállaljanak feladatokat. Az emberek egyébként szívesen tesznek jót, csak teremteni kell nekik erre alkalmat. A tábor megjelenése rendre felkavarja a falu életét. A plébános atya hirdetésétol kezdve, a szállás, a délutáni helyi foglalkozások, a kirándulás, az akadályverseny szervezésén át egészen a tábortuzig és a táborzáró szentmiséig számos helyi lakos segítségére szorulunk. Az egyházközség tagjai általában nagyon örülnek, hogy "végre történik valami", a tábor röpke öt napja esemény a faluban, és nagy élmény különösen azok számára, akikben addig is szunnyadt cselekvési kedv, csak ötlet, kezdeményezés híján nem jutottak feladatokhoz. Tolük kérjük elsosorban a szállások megszervezését.

A szállások

A szállásadók jelentkeznek a plébános atya hirdetésére és jelzik, hány gyereknek adnának szállást. Mi arra kérjük oket, hogy legalább két gyereket fogadjanak be. Ennek egyik oka az, hogy el akarjuk kerülni az esetleges visszaélést, mert abban bízunk ugyan, hogy a szállásszervezo tudja, hová kerül a gyerek, de a felelosség mégiscsak elsosorban bennünket terhel és körültekintéssel kell eljárnunk. A másik oka az, hogy a gyerek ne érezze magát magányosnak. Mert bár a tábor alapvetoen a felso tagozatosok számára készül, nem felejthetjük el, hogy egy negyedikes alig tíz éves, és éppen elég (egyébként szükséges) megpróbáltatást jelent számára az, hogy öt napra elutazik otthonról, ismeretlen gyerekekkel kerül egy csoportba, egy idegen házban, ismeretlen néninél-bácsinál lakik. Fontos tehát, hogy legalább az esti órákban legyen mellette egy hozzá hasonló társa, akivel megbeszélheti a nap történéseit. A gyerekek a táborba polifoammal és hálózsákkal érkeznek, nincs tehát szükség sem az ágyra, sem az ágynemure (habár eddigi tapasztalatok alapján szinte mindig mindenkinek jut ágy.) Voltaképpen csak helyre van szükség - a padlón és a szívekben. De a szállásszervezo így is végiglátogatja az otthonokat, és mindenkivel elbeszélget. A szállásadók - a házibogarak - a tábor elott levelet kapnak tolünk, amelyben megköszönjük nekik a szállást, kérjük, hogy adjanak a gyerekeknek egy szerény reggelit, vacsorát és reggelenként teát a kulacsukba. Hogy beszélgessenek, barátkozzanak velük, és hogy a gyerekek lehetoleg ne nézzenek se tévét, se videót. Valamint szeretettel várjuk oket a csütörtöki szereplésünkre és a tábortüzünkre. Ezeken kívül a lapon ott van a tábor rövid programja, különös tekintettel a reggeli találkozó és az esti napzárás idopontjára, melyekre ugyancsak nagy szeretettel várjuk a szállásadókat.

Mennyi ideig kell szervezni a táborokat?

A tábor programja már osztol készül a Szentjánosbogár Irodában a gyermek-, az ifjúsági, és a seniortábor program-teamek által. Május közepére ez kész van az utolsó szögig, majd postázzuk a csoportvezetoknek, végül egy szombati napon az összes tábor legénysége találkozik a budapesti piaristák gimnáziumában az ún. táborelokészíto napon. Itt megismerhetik egymást az esetlegesen még egymásnak ismeretlen csoportvezetok. Egyeztethetünk a leendo csoportvezetotársunkkal, a táborvezetovel, valamint jelentkezni lehet különbözo tábori feladatokra.
 
Tavasszal kerül be A Szív újságba a tábori meghívó mind a gyerek, mind az ifjúsági táborba. Mire véget ér a május, már majdnem teljes a táborok listája (amely igazán csak a tábor kezdetekor lesz végleges) és készíteni lehet a csoportbeosztásokat. Ilyenkor azt próbáljuk szem elott tartani (ami nagyon nem egyszeru feladat egyébként!), hogy két évnél nagyobb korkülönbség lehetoleg ne forduljon elo a csoporton belül, hogy minden csoportba lehetoleg egyenloen jussanak fiúk és lányok is, illetoleg hogy az egy helyrol érkezettek ne képezzenek túl nagy csapatot a csoporton belül (mert ilyenkor általában nemigen nyitnak a többiek felé), de ha úgy kérik, mégis együtt lehessenek egy-két barátjukkal. Feltett szándékunk az, hogy erre a rövid öt napra segítsünk nekik igazi kis csapattá válni, hogy ismerjék, szeressék meg és vállalják egymást. Mindegyikük a Szentlélek valamilyen ajándékának a hordozója, a fo- és segédbogár feladata az, hogy minden csoporttagnak ezt segítse felfedezni a többiekben. A csoportoknak neveik is vannak, minden évben mások, a program témájától függoen.

A tábor menete

A 0. nap

A fo- és segédbogarak nagyobb csoportja a tábort megelozo nap délutánján utaznak le a faluba, megtekintik a legfontosabb helyszíneket, játékokat tanulnak, ismerkednek egymással (most, hogy már sokan vagyunk, ilyesmire is szükség van), a csoportvezeto-pár együtt is megbeszélheti, szétoszthatják egymás között az egyes foglalkozásokat. A számukra elokészített borítékban megtalálják a csoportjukhoz tartozó gyerekek listáját, valamint minden, a tábor folyamán szükséges eszközt és anyagot.

Megkezdődik a tábor

A tábor már ott kezdetét veszi, hogy a megbeszélt helyen - amely általában Budapest valamelyik pályaudvara - átvesszük a gyerekeket a szüloktol, és mi magunk visszük oket a táborhelyre, ahol a helyi szervezok már várnak bennünket. A gyerekek befizetik a tábor költségét (amelyet eddig sikerült meglehetosen alacsony szinten tartani), tábori pólót kapnak, megtudják, ki melyik csoportba került, és máris kereshetik a fo- és segédbogarak fején lévo papírkoronákon a csoportjuk nevét. Ezután a fobogárpár megismerkedik a csoportjával, többnyire ismerkedős játékokat játszik velük, kicsit beszélgetnek egymásról, majd az énekpróba és a tábornyitó szentmise következik, amely alatt a velünk érkezo atya ismerteti a tábor vezérgondolatát. Mivel a tábor vasárnap délután kezdodik, a nyitó misén rendszerint sokan jelen vannak a faluból, és természetesen maguk a szállásadók, akik azután egy elore elokészített beosztás szerint átveszik a hozzájuk irányított gyerekeket. Miután minden gyermek hazament a szállásadójával, a csoportvezetok is összeülnek este és megbeszélik az elso benyomásokat, a csoportok kialakulását, illetve, hogy milyen igényeik támadtak a gyerekeknek.

Hétfon, kedden és csütörtökön délelott kiscsoportos foglalkozás zajlik. Ilyenkor kimegyünk a szabadba, a prérire, (de egy esohelyszínt is mindig biztosítunk) ahol játékok és beszélgetés keretében lépésrol lépésre kibontjuk a tábor témáját.

Hétfon délután mindig sportverseny van. Ez a programrész mindjárt a tábor elejére kerül, mert a közös sportos vetélkedés nagyfokú együttmuködési készséget hoz létre a csoportban, és azután a gyerekek általában sokkal szívesebben és nyitottabban beszélgetnek egymással. Egyúttal a sportverseny az elso kategória, amelyben gyozni lehet (és a tábor záró miséje után ajándékot kapni).
Az 1996. évtol kezdve új, fontos résszel gazdagodott a programunk. A valamikori jezsuita misszió mintájára a gyerekek egy elore elokészített levéllel felkeresik a falu minden házát, és meghívják az ott lakókat a kedd délután megtartandó közös szentmisére. A hétfoi falujárás elokészülete kiscsoportban zajlik, majd a tanítványok szétküldésérol szóló evangéliumrész felolvasása után a gyerekek elmennek missziós útjukra (azaz egy csoport kb. két-három kisebb, vagy egy nagyobb utcát jár be). Amikor a feladatot elvégezték, mindnyájan visszatérnek a templomba.

Nagyon fontosnak tartjuk a hazaszeretetre nevelést, és azt gondoljuk, hogy igazán azt a hazát lehet szeretni, amelyet az ember a saját lábával bejárt és megismert. Ezért minden alkalommal olyan program megszervezésére is kérjük a helyi segítoket, amelynek keretében a gyerekek megtekinthetik a település nevezetességeit, megismerkedhetnek az ott honos népi szokásokkal, népviselettel, hangszerekkel, énekekkel, tánccal, esetleg kézmuves foglalkozáson maguk is megpróbálnak valamit alkotni. Erre a programra kedd délután kerül sor. De ezt folytatjuk szerdán is, amikor egy távolabb lévo muemléket, zarándokhelyet, múzeumot, vagy más hasonló nevezetességet látogatunk meg legtöbbször egy buszkirándulás keretében, amelyhez ilyenkor közvetlenül kapcsolódik az akadályverseny is.

A falunak együtt is, egyénileg is megköszönjük, hogy vendégül látott bennünket. Csütörtökön ebéd után a gyerekek az erre a célra elokészített kis lapocskákon írásban és személyre szólóan, a leheto legkonkrétabban is megköszönik a szállásadóiknak a vendégséget. A fobogár megbeszéli velük, hogy aznap este, a tábortuz után ünnepélyes módon adják át ezeket a lapocskákat, és szóban is mindent köszönjetek meg, amit e házban kaptak. Ilyenkor a gyerekek általában ráírják a nevük mellé a címüket is, ami kezdete lehet a további kapcsolattartásnak. Az eddigi táborok során sok példát láthattunk arra, hogy az így megkötött ismeretségnek volt folytatása (levelezés, még kölcsönös látogatás is, stb.).

Szintén csütörtökön, a délutáni szereplésre meghívjuk a falu elöljáróit és minden lakóját, különösképpen pedig a jótevoinket. Erre minden csoport készül egy kisebb jelenettel, melyek között mindig vannak komolyak, de vannak vidámak is. A jelenetek közt a tábor papja és vezetoje egyenként is köszönetet mond mindenkinek, aki segített a tábor megszervezésében és lebonyolításában.
A szereplést a tábortuz követi, amelyre szintén mindenki hivatalos. A tábortuznél együtt játszunk és énekelünk. (Az ifjúsági táborokban pedig a tábortuz végén éjféli szentmisét is tartunk.)
A pénteki napon (amikor úgy érezzük, mintha már hetek óta tartana a tábor), a záró szentmise után a vetélkedők gyoztes csoportjai átvehetik az ajándékokat. Ilyenkor megnevezzük a tábor fair-play díjait nyero gyerekeit is, és elmondjuk a jutalmazás indokát. Ez mindig nagy hatással van a többi gyerekre is.
A szentmise után a tábor egyik legfontosabb pillanata következik, a csoporton belüli búcsúzás. Vége a programnak és vége a rövidke ötnapos együttlétnek, amelyet a csoport ilyenkor kiértékel. Kicserélik a címeket és ún. harmonikát írnak. Ez egy csoportos levélfajta, amelyben a csoporttagok az egymásról szerzett pozitív benyomásokat írják meg egymás lapjára (mindenki ír mindenkinek). Visszajelzésekbol tudjuk, hogy ezeket a harmonikákat a gyerekek rendre elteszik és késobb a nehéz pillanataikban eloveszik, hogy újból elolvassák, ki milyen pozitív tulajdonságot látott meg őbenne. A csoportos búcsú a tábor egyik legbensőségesebb pillanata.

Fontos még...

A tábor voltaképpen lelki napok.

Nagyon fontosnak tartjuk a liturgiát, amelyet mindenképpen még közelebb szeretnénk hozni a gyerekekhez. Emiatt, amikor ez csak lehetséges, szabadtéri miséink vannak, a könyörgéseket a gyerekek sokszor maguk fogalmazzák, a felajánlásnál többféle módon jelezhetik önmaguk felajánlásait is, a Miatyánk imádkozásakor kézen fogva óriási kört alakítunk az oltár körül - egyszóval mindent megteszünk, hogy a szentmise közösségi jellegét a leheto legjobban kiemeljük. Ezt szolgálja a zene és az ének - minden táborban vannak gitárosaink, és a Szentjánosbogár Énekeskönyvbol végigénekeljük a tábort. A közös éneklés fontosságát, közösségformáló szerepét nem lehet eléggé kihangsúlyozni.

(A lelki programon kívül, amely minden évben új, a Szentjánosbogár tábornak vannak állandó, kipróbált részei: az elso szentmise, a sportverseny, a helyi nevezetességek, néprajzi érdekességek megismerése, a távolabbi kirándulás (busszal vagy vonattal), a szereplés, a tábortuz, a szállás megköszönése, a búcsúzás a csoportokban és a záró szentmise.)

Az akadályversenyekről

Hasonlóan fontos számunkra - és a visszaemlékezések szerint a gyerekek számára is - az akadályverseny, amelyet évrol évre újra elkészít egy külön erre specializálódott csoport. Ilyenkor a helyi fiatalokat kérjük, hogy a megírt akadályversenyt életre keltsék, ok legyenek az állomások. Eddig mindig kaptunk ilyen seg ítséget, de több helyen elofordult, hogy a fiatalok kedvet kaptak a táborozáshoz és csatlakoztak hozzánk, elvégezték a vezetoképzot és a következo táborban már segéd- vagy fobogárként csoportot vezettek. Az akadályversenyre a csoportok egyedül mennek, akiket a fobogarak csak elindítanak, majd a megérkezés helyén várják oket. Ez mindig óriási élményt jelent a gyerekeknek.

A vezetőképzésről

Ahhoz, hogy ilyen táborokat évrol évre szervezni tudjunk, szükségünk van megfelelo felkészültségu csoportvezetokre is. A vezetoképzoinket a dobogókoi Manrézában tartjuk. Az elképzelésünk a gyerekcsapat vezetojérol sokkal inkább a kertész, mint az edzo hasonlatával írható le. Vagyis azt a fajta pedagógiai magatartást képviseljük, amely szerint a nevelo feladata minden szóval és cselekedettel segíteni a gyereket arra, hogy minél többet hozzon ki magából és - ahogyan a tudata növekedik, hite mélyül, keresztény elkötelezettsége szilárdul - egyre inkább olyanná váljék, amilyennek ot Isten legszebb álmában megálmodta. Ezért a fobogárnak, segédbogárnak jelentkezo fiataloknak csak egy kérdésen kell elgondolkodniuk, amely azonban akár alapfeltételnek is tekintheto: szereti-e a gyerekeket? Ha szereti oket, kíváncsi rájuk, arra, amit mondanak, ahogyan gondolkodnak, ha szívesen szolgálja oket és egyszeruen csak szeret köztük lenni - alapnak ez elegendo. A többi majd mind hozzá adatik - lehet azokat megtanulni, megkérdezni, utána olv asni, megfigyelni és megtapasztalni. Mi mindent együtt, csoportosan igyekszünk tenni. A tábor minden gondját, eseményét esténként megvitatjuk, ötletekkel, tanácsokkal szolgálunk egymásnak, és a csoportokat is ketten-ketten vezetjük. Az egyik fobogár mindig nagykorú és rajta nyugszik a felelosség fo súlya, de a segédbogártársa, ha még csak gimnazista is, igen sok mindenben folyamatosan segítheti ot, és ahogyan no a bátorsága, tárgyismerete, neveloi tapasztalata, úgy tud egyre inkább partnere lenni a fobogárnak. Nagyon egymásra vannak utalva, és szorosan kell együttmuködniük. Valójában a legtöbbször mellérendelt viszony alakul ki közöttük. Rendszerint már az elso nap után a csoportjukat teljesen "sajátjuknak" tekintik. Mivel a csoportjaink koedukáltak, ezért a törekvésünk az, hogy a csoportot fiú-lány páros vezesse, minden gyereknek lehetnek ugyanis olyan témái, amelyeket csak az azonos, vagy éppen a másik nemu vezetovel szeretne megbeszélni. Ugyanakkor az ilyen vezeto-pár a gyerekeket kimondatlanul is az anya-a pa képletére emlékezteti, és ez - különösen a kisebbek esetében - növeli biztonságérzetüket is. A tábor alatt nemcsak a csoportjaink, mi is, a tábor vezetoi legénysége is csapattá válunk. Rendszerint együtt lakunk (legtöbbször a plébánián vagy az iskolában), együtt reggelizünk és vacsorázunk, és együtt vagyunk az esti megbeszéléseken, amelyeknek különleges és - mondhatni - bogarasan bensoséges hangulatuk van.

Tereza Worowska