Bemutatjuk nektek azokat a kispapokat, akik a közösségünk tagjai közül választották ezt a szép hivatást. Kérjük, imádkozzatok értük!
Brunczvik Mátyás
-nak hívnak, 2000. június 11-én születtem Budapesten. Érd városában nőttem fel és a tusculanumi plébánián kezdődött meg hitem erősödése. Érettségimet az esztergomi ferences bentlakásos gimnáziumban szereztem meg. Anno közeledve az érettségihez már felnőttesebben tudtam végig gondolni, hogy mit is akarok. Sokszor meg fordult fejemben a papság gondolata. Így hát az utolsó évem félévekor, beültem a templomba és imáimban megbeszéltem az Úrral, hogy elindulok a papság irányába és ha ő ebben támogat, akkor benne bízva indulok meg ezen az úton. Az imámat követően azon kezdtem el gondolkozni, hogy melyik papnevelő intézetbe kerülök az egyházmegyém által (Székesfehérvári Egyházmegye). Ebből kiindulva a központi és az esztergomi szeminárium jöhetett szóba, de Budapest nem igazán állt közel hozzám, Esztergomban pedig már így is töltöttem négy évet. Varga László kaposvári megyéspüspök Érden tartott hajnali misét és megismerkedett a családommal. Így adódott lehetőségem felvételt kérni a Kaposvári Egyházmegye növendékei közé. Püspök atya alkalmasnak talált és a győri szemináriumba küldött, ahol 2019. szeptemberében kezdtem meg a felkészülést a papi hivatásra.
Első találkozásom a bogár közösséggel, tábor formájában történt még 2011-ben Tokajon, nővérem buzdítására (Brunczvik Tímea). Hatalmas élményekkel hazatérve elhatároztam, hogy minden évben el fogok járni bogár táborba, leginkább a szeretettel teljes környezet, szórakoztató játékok/programok és az önbizalmam növelése végett, mivel akkoriban az utóbbiból igen kevés volt nekem. Emellett hatalmas élmény volt számomra a „bogaras” atyák hithez való hozzáállása, mivel addig leginkább a papok szigorúbbig felével találkoztam. A táborban lévő atyák láttán csak ennyi fogalmazódott meg bennem: „Ja, hogy ezt így is lehet?”
Tehát nincs messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a Szentjánosbogár közösségi szelleme nagyban hozzájárult a papi hivatásomhoz. A gitáros misékkel is itt találkozhattam először és mondanom sem kell, akkor éreztem először, hogy mekkora boldogságot is jelent a szentmise liturgiájának az üzenete. ?
Hujbert Menyhértnek hívnak, 2000-ben születtem. Egyszerű fogadalmas piarista szerzetes vagyok. Vácon nőttem fel nagycsaládban, meglehetősen szép és szerető közegben. A gimnáziumi éveim alatt igencsak megfogott a piarista atyák és a világi tanáraim derűje és munkája, így érettségi után jelentkeztem a rendbe. Hivatásunk a fiatalok nevelése, a hitélet és a tudomány elsajátítása által. Már szerzetes vagyok, de a képzésem még nem ért véget, tanárnak és papnak is készülök.
A Szentjánosbogár közösséggel a Vác-Deákvári Plébánián találkoztam, ahol elkezdtem klubozni, táborokba járni. A bogár keresztény nyitottsága nagyon megfogott. Elemi erővel tudja ez a közösség hirdetni, hogy Isten országa eljött, és Téged is hív. Emellett ezt igen nagy szellemi és tervezési háttérrel teszi, ami nagyon színvonalassá teszi. Itt tanultam meg örömmel énekelni, táncolni, játszani és nem utolsósorban beszélni az istenkapcsolatomról.
Szívesen imádkozom érted vagy ha kérdésed van, írj bátran! hujbert.menyhert@piarista.hu
Finta Zsoltnak hívnak. 1982. december 16-án születtem Kovásznán, Háromszék vármegyében, Erdélyben. 1990-ben települtünk a családommal Magyarországra, Dunakeszire. A mai napig itt élünk.
Itt találkoztam a Szentjánosbogár közösséggel és a Jóistennel. Egy barátom hívására csatlakoztam a Jézus Szíve templom gitáros közösségéhez és a Szentjánosbogár klubhoz. Néhány év elteltével már klubvezető lettem, illetve a táborokban csoportvezető és táborvezető.
Az egyik ilyen táborban kérdezte meg egy fiatal pap krumplipucolás közben, hogy nem akarok-e katolizálni, ugyanis addig egy református keresztséggel rendelkeztem.
A táborból való hazatérés után tovább foglalkoztatott a gondolat, ezért felkerestem templomunk hitoktatóját, és elkezdtem hozzá járni. A jezsuiták és a Szentjánosbogár közösség szervezésében részesültem az elsőáldozás és a bérmálkozás szentségében.
Akolitus testvérem hívására jelentkeztem az egyházmegye akolitus képzésére, melynek elvégzése után felvételiztem a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola katekéta- és lelkipásztori munkatárs szakára, melyből két évet végeztem el. Ekkor már mindennapos volt életemben a reggeli zsolozsma és szentmise. A szemináriumi nyílt napok és hétvégék látogatása után eltöltöttem a jezsuitáknál is egy hivatás hétvégét, melyet Dobogókőn egy 5 napos szentignáci elcsendesülés követett. Szentföldi zarándoklatom után a csíksomlyói pápalátogatás következett, ahol már kispaptestvérem örömmel újságolta a hírt, hogy várnak a konkurzusra.
A kismarosi propedeutikus év után költöztem be a Központi Szemináriumba.
Itt olvashatsz a beöltözésemről!
Hódsági Kristóf
Születtem 1994 december 30-án (pénteken) Győrben. Bogár-családban, bár ez akkor még nem volt nyilvánvaló, mert nagyobb testvéreim csak pár évvel később váltak bogarakká. Az első táboromba (2003, Egyházaskozár) nagyon nem akartam elmenni, de rábeszéltek. Csodajó volt. Úgy is, mint évről évre várva várt nyári élmény, meg úgy is, mint az asztalfiókból kihúzható harmonika-alakú szeretettöltet évközben. Az emberi alakulásomban sokat köszönhetek a Bogárnak: kisbogárként, vezetőként is jó ebben a közösségben formálódni.
A formálódásom helye 2022 októbere óta Genova, a jezsuiták novíciátusa. Arra készülök, hogy szerzetesi fogadalmakat tegyek, aztán pedig a Jézus Társasága papja legyek. Ez utóbbi még jó pár éves képzést jelent, de örömmel tapasztalom: itt is jó alakulni. Nagyon is.
Pohnert Dávid
Kedves Szentjánosbogár Közösség!
Pohnert Dávidnak hívnak, a Kaposvári Egyházmegye egyik harmadéves kispapja vagyok, jelenleg a győri Brenner János Hittudományi Főiskolán készülök a
szolgálatra. Pécsett születtem 1997. március 31-én, egy csendes baranyai faluban nevelkedtem, Endrőcön. Pécsett érettségiztem 2015-ben, majd két évig (2015-2017) között, mint pécsi egyházmegyés kispap Esztergomban, a Szemináriumban tanultam, majd két évig ismét Pécsre tértem vissza, OKJ-s ápolói szakmát
szereztem, s eközben dolgoztam is segédápolóként Szigetváron, majd Pécsett is.
2019-ben adtam be a jelentkezésemet Varga László püspök atyához, aki felvett a kaposvári kispapok sorába, s Győrbe küldött a papsághoz szükséges tanulmányok elmélyítésére.
Kalandom a Szentjánosbogárral egészen kiskamasz koromra vezethető vissza. Talán 2009 nyarán vettem részt először Bogár Táborban Gödrén, majd 2010-
ben Sopronhorpácson. Ezután egy kis szünet következett, s legközelebb 2014-ben Attalán, már ifi táborozóként voltam jelen a közösség életében.
Mindig is csodáltam azt az áldozatkész lelkesedést, melyet a táborok szervezői, csoportvezetői árasztottak magukból. Nagy élményt jelentett számomra a
sok nyílt, mély beszélgetés a csoportban, majd a befogadó családoknál. Hiszem, hogy nem véletlenül történt az én találkozásom is a Bogárral, mivel
megtapasztalhattam, hogy mennyire színes és nagy az Egyház, mennyire élő és mennyire fiatalos!
Kívánom, hogy minden szolgálatuk, melyet végeznek, végeztek a keresztény magyar ifjúságért, áldássá váljék életükben! Köszönöm, ha egy-egy fohászt értem is
elmondanak/elmondotok, mert a feladat és a cél közös!
Szeretettel és imával: Dávid 🙂
