Tartalom:

Szentjánosbogárról röviden

A Szentjánosbogár egy keresztény katolikus Szent Ignác-i lelkiségű közösség, ami mára országos méretűvé nőtte ki magát. Közhasznú egyesület formájában működik, a Jezsuita rend támogatásával.

Minden évben több gyerek- és kamasztábort, ifjúsági tábort tartunk, emellett van még a felnőtt vezetők és a családos Bogarak tábora. Évről-évre vezetőképzőt tartunk a felnőtt kor küszöbét átlépő Bogarak számára, akik aztán nyáron csoportvezetőként szolgálnak.

Közösségünk tagjai évközben több esemény alkalmával találkoznak – a Szentjánosbogár bálokon, lelkigyakorlatokon, Rajzáson, Métabajnokságon, iskolai lelkigyakorlatokon, és más egyéb alkalmakon. Mindezek megszervezése a Szentjánosbogár Iroda és a Bogárvezetők közös feladata. Fontos alap, hogy az Iroda koordinátorain kívül a közösségben mindenki önkéntes alapon, ingyen végzi a vállalt feladatait, az “ingyen kaptátok, ingyen adjátok” evangéliumi elv szerint. Szeretnénk úgy világítani a világ sötétségében, mint a szentjánosbogarak – ez a nevünk értelmezése.

Idővel összesítettük azokat a tapasztalatokat, amelyeket az évek során a gyerekekkel való kapcsolatainkban szereztünk, ezekből megszületett a sajátos csoportvezetői szemléletünk, amelyet “Bogárpedagógiának” nevezünk. Alapja a játék és annak különböző feldolgozási módjai. Gyűjtjük és fejlesztjük a játékokat, könyv formájában meg is jelentettük ezeket, hasonlóképpen, mint az énekeket, amelyek fontos részét képezik minden eseményünknek.

Legfontosabb törekvésünk, amelyet a saját életünkben és a gyerekekkel való kapcsolatainkban előtérbe helyezünk – a mindennapi kereszténység. A közösségben, személyes szeretetkapcsolatokban megélt ígérete Isten Országának.

A Szentjánosbogarat Dunakeszin két plébánia, több mint tíz családja hozta létre a 80-as évek második felében azzal a céllal, hogy saját gyermekeik részére keresztény lelkületű közösséget adjanak az általuk szervezett gyerekklubban. A szülők egy kiadványt is létrehoztak a gyerekek számára, melyet ők írtak és terjesztettek is egyben. A klubot, a kisújságot, a miséken szolgáló énekkart is Szentjánosbogárnak nevezték. A név ötlete Sík Sándor egy verséből merítették:

„Az Isten küld, testvéreim tinéktek,
hogy sugarai eleven tüzét,
amik arcáról a szívembe égtek,
sugározzam csendesen szerteszét
a testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.”

1990-ben érkezett haza Kanadából A Szív című újság, melynek főszerkesztője, Pater Sajgó Szabolcs SJ megismerkedett a Szentjánosbogárral és felajánlotta, hogy a Szentjánosbogár újság a Szív gyerekrovata legyen. Levelező kapcsolatot alakítottunk ki az olvasóinkkal, akiknek 1991-ben nyári tábort szerveztünk. Ez volt az országos közösségé válásunk első állomása.

Lelki Napok – Táborok

Minden év július első hetében hat magyarországi helyszínen, helyenként átlagosan 80-120 résztvevővel megtartjuk 6 napos nyári lelki napjainkat gyerekeknek (10-14 év) és kamaszoknak (14-16 év) korosztályok szerinti témákkal és programokkal. Táboraink rendszerint kis településeken, nyugalmas, békés környezetben vannak, hogy egy kicsit kiszakadjunk a mai rohanó világ forgatagából. A gyerekek a település befogadó családjainál laknak, akik ezáltal a tábor eseményeiről folyamatosan értesülnek. Hívjuk őket a mindennapi napzárásokra és szentmisékre (főleg egy különösen ünnepélyes, köszönetképp bemutatott, missziós misére), a csoportok szereplésére és a tábortűzre. A jezsuita misszió mintájára, a gyerekek is missziós szerepet töltenek be itt, amennyiben bevonják szállásadóikat a keresztény közösség életébe. A táboroknak minden évben más-más témája van, részben ez adja a tábor lelki tartalmát és karakterét.

Ezután következnek a 7 napos ifjúsági lelki napok. Ide 17-től 21 éves korig lehet jönni résztvevőnek, akik már a kamaszkoruk vége felé járnak, de még nem felnőttek igazából. Felépítésükben ezek is hasonlóak a gyerektáborokhoz, csak a komolyabb témák és esti programok jelentik a különbséget.

Július végén megrendezzük a felnőttek táborát, a közösségerősítő lelki napokat, ami elsősorban a közösségben szolgáló vezetők számára, másodsorban a közösség iránt érdeklődők számára szerveződik.

Végül a családosok lelki napjai következnek két turnusban.

Bogárklubok

Az ország különböző településein több, mint 40 Szentjánosbogárklub működik, melyeket tanév közben tartanak a legaktívabb vezetők. Ezeknek a foglalkozásoknak a menete, lefolyása, programja szabadon alakul, “testre szabva” a klubba járó gyerekek igényeire, szükségletire, érdeklődésére. Céljuk ugyanaz, mint ami az első Dunakeszin elindult klubnak volt: a fiatalok szellemi és lelki fejlődéséhez hozzájárulni, a mindennapi kereszténység légkörében.

Az elmúlt közel 30 év alatt, az első gyerek klubokból, felnőtt, családos klubok lettek, így a korosztályok teljes palettája le van fedve. Az egyetemista, fiatal felnőtt, családos kisközösségek célja hasonló a kezdeti célhoz, megtartani egymást a keresztény értékek között, kikapcsolódni, feltöltődni, minőségi időt együtt eltölteni.
További részletek a Bogárklubokról

Évközi programok

Szeptemberben tartjuk meg rajzásunkat, amikor ismét összejövünk a gyerekekkel egy játékos, a nyári lelki napok hangulatát visszaidéző napra.

Vezetőink utánpótlásának biztosítása miatt, a kezdetektől működik vezetőképzőnk, melyen a Szentjánosbogár-pedagógiát bemutatjuk és átadjuk a leendő csoportvezetőinknek. A képzés során megismerkednek még rengeteg játékkal, a Szent Ignác-i lelkiséggel, és ezek gyakorlati hasznosíthatóságával.

Ősszel és tavasszal Budapesten a Párbeszéd Házában Bogár-bálokat szervezünk, melynek célközönsége: vezetőink, ifi táborozóink és barátaik, a korosztályos bogárklubok.

Országos Szentjánosbogár Métabajnokságunkat általában az Óbudai-szigeten szervezzük meg tavasszal. Nagy hagyománya van a közösségen belül a várméta játéknak, a bajnokságunk teljesen nyitott más közösségek felé, akik az általunk kidolgozott hivatalos szabályrendszerrel játszanak.

Iskolai osztályok megkeresésére lelki hétvégék megtartását szoktunk elvállalni. Az általunk tartott lelkigyakorlatokon, a nyári lelki napokon használt módszertannal dolgozunk együtt a fiatalokkal. Játékra és beszélgetésre épülő kiscsoportos foglalkozásokkal telik el a hétvége.

Pedagógiánk és életmódunk

Már az első táboroktól kezdve gyűjtöttük azokat a tapasztalatokat, észrevételeket, ötleteket, amelyek közelebb hoznak bennünket a gyerekekhez, segítik jobb megértésüket. Vezetőinknek eszközöket adnak ahhoz, hogy a lelki napok felejthetetlen élmény legyen minden résztvevő számára.
Alább felsorolunk néhány alapvető elvet és módszert, amelyet használunk és tanítunk a vezetőképzőnkön.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Pilinszky János, Átváltozás

Szeretetben, feltétlen elfogadásban részesíteni mindenkit.

Mindenki tiszta lappal, maximális bizalommal indul.

Legfőképpen a jót észrevenni a másikban, azt kihangsúlyozni, és sokat dicsérni.

Mindennapi kereszténységre formálás. A célunk megtapasztaltalni, hogyan élhetjük meg a mindennapi gyakorlatban a kereszténységet. Hogyan válik életté a tudás, hogy ne csak vasárnap a templomban legyünk keresztények, hanem “szerda délután négykor is”, játék közben, az étkezésnél, a közösségi életben, a beszélgetésekben, az iskolában, a munkahelyen. Tehát minden nap, minden percben.

Közösségre nevelni. Tudatosítani a mindennapi életben, hogy az ember közösségi lény.  Eközben figyelni az egyedi belső értékekre, talentumokra is.

Nincs retorzió! Nincs büntetés, mert nem a “számla kiegyenlítése” a cél hanem a belátás elérése. Aztán segítséggel a fiatal maga találja meg a probléma megoldását és válassza meg a jóvátétel módját.

A gyerekekért mindent! Ha vezetést vállalunk, a ránk bízottakra 100%-osan figyelünk! Ők az elsők mindenben, és bármikor bármilyen ügyben fordulhatnak vezetőikhez.

Hitépítés. Programjainkon szinte mindennaposak a szentmisék. A bogármisék egyik jellegzetessége az interaktivitás és a különleges bogaras hangulat, ami miatt mindenki megélheti a részvételét a liturgiában.

Az élménynyújtás fontossága. A legnagyobb érzelmi töltet az élmény. Adj és szerezz jó élményt minden programon! Egy jó élmény segít kitartani a jóban egyedül is, illetve visszatérésre ösztönöz.

A személyes Isten-kép kialakításának és formálásának fontossága, ennek kiemelése és előtérbe helyezése. Fontos tudni, hogy milyen Isten-kép él bennünk, hisz a vezető – még akár akaratlanul is – példaképe a vezetettnek, így amilyen az ő Isten-képe, – tapasztalatunk szerint sokszor a hozzáállása is – hasonló lesz a gyerekekhez, és magához a vezetéshez is.

Játék, drámapedagógia, ének és zene – ezen a három területen kreatív élményt lehet létrehozni, így igyekszünk minél több ismeretet szerezni, készségeket fejleszteni és ezeket folyamatosan behozni a gyerekekkel való csoportmunkában.

Ami szeretetet itt kapsz, ne tartsd magadnál, add tovább és vidd haza magaddal, vagy bármerre, amerre jársz a világban! Ez a mi missziós szerepünk. A Szentjánosbogár-közösségbe tartozni már egy életmódot is feltételez. Ezt ne csak a táborokban éljük, hanem minden nap!

Nemzedéki árkok betemetése. Nem fontos a kor. Minden probléma nélkül lehet barátság két generáció (vezető és vezetett) között. Így nálunk, a teljes tisztelet megőrzése mellett, mindenki tegeződik mindenkivel. A korkülönbség egy kapcsolatban gazdagíthatja a résztvevőket, és nem teszi lehetetlenné az emberi közelséget.

Felelősségre nevelés, felelősségre ébresztés. Legyen a vezetett akár gyermek, kamasz, ifi vagy felnőtt. Célunk annak a tudatosítása, hogy a saját életéért mindenki saját maga felel, hogy a cselekedet magában hordozza a következményt is.

Feladat adás-vállalás. Amennyiben feladatot vállal valaki, segítséget is kap hozzá, amennyit igényel. Mindenki akkor érzi magát igazából egy közösség tagjának, ha részt vállalhat annak továbbépítésében, kialakításában.

A kreativitás fejlesztése. Ezt szolgálja például az IrZen (Irodalmi és Zenei est) a táborokban és évközben, ahol mindenki előadhat bármit, amit csak tud és szeretne: vers, dal, próza, hangszeres játék, tánc, színészi előadás, képzőművészet.

Szent János apostol – a Szentjánosbogár védőszentje

Hogyan lett Szent János apostol a Szentjánosbogár védőszentje?

2011-ben jubileumi évünk volt és egy új kezdeményezés révén próbáltunk együtt rájönni arra, vajon ki lehetne közösségünk védőszentje.
A közös választást több körben készítettük elő, végül a nyári jubileumi felnőtt táborban egy kisebb vezetői csoport, hosszas tanakodás és ima után a Szentjánosbogár védőszentjének a hagyomány szerinti legfiatalabb apostolt, Szent János evangélistát választotta. Aznap már a szentmisében is az ő közbenjárását, oltalmát kértük.

Ünnepe: december 27.
Ifjúsághoz való kötődése: ifjan és állhatatosan követte Jézust
A Szentjánosbogár lelkiségéhez, pedagógiájához való kötődése: fiatalsága, Jézus követése, Világosságról írt szavai
A fényhez, világításhoz való kötődése: Ő írta le Jézust, mint a Világ Világosságát.

Miért őt ajánlották?

“A listáról nekem Szent János apostol neve tűnne a legszerencsésebb megoldásnak. Azért is, mert ő volt a legfiatalabb apostol, a neve görögül is annyit jelent, hogy fiatal (ioannes), valószínű éppen ezért lett ő a szeretett tanítvány, hiszen az akkor 30-33 éves Jézus és a többi apostol bizonyára különösen is féltették a fiatal srácot, aki talán még csak zsenge kamasz lehetett. Mégis hátrahagyott mindent Jézusért, és csak követte őt, mondhatnánk vakon. A keresztény hagyományban ő a szerzetesi életforma képviselője, annak a lelkiségé, melynek tagjai ideális esetben nem kérdeznek, nem számítgatnak, csak engedik magukat Jézustól megérintődni. A szeretet bűvöletében egyszerűen vannak, és csodálják mindazt, amit Isten velük vagy nélkülük véghez visz a világban. A szemlélődő lelkület kapcsolódik tehát a személyéhez, meg egy markáns evangéliumi tanítás, amelynek lényege, hogy az Isten országának kibontakozását várja, figyeli a “jeleket”, a “csodákat”, a beteljesedés kézzel fogható mozzanatait. Azt gondolom, hogy az alábbi listából ez állna legközelebb a hozzánk, hiszen a Bogár is valami ilyesmiről szól a táborokban, az egymásra figyelésben, a bizakodó strukturálatlanságban, ahogy az önkéntes lelkesedés az, ami a közösségben igazából számít.”