Csuka Réka – Abbiza Bogár díjazott 2024

(Olyan személyek/műhelyek/klubok stb. kapják, aki(k) az elmúlt naptári évben egy bizonyos területen példaértékű tevékenységet folytattak. „Amit ők letettek az asztalra, az aztán példaértékű Bogár” → „Az oszt igen” → Abbiza Bogár.)

BOGÁR MÚLT

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél Bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg? 

Milyen feladatok, szerepek voltak, amiket eddig vállaltál? 

Ahogy sokan mások, én is úgy csöppentem bele a Bogárba, hogy 2013-ba a falunkban, Nőtincsen volt tábor. Azóta is sokaktól hallom, hogy ez egy meghatározó élmény volt számukra – számomra is. A legkisebb csoport voltunk, sok embert ismertem onnan. Ekkor leginkább azt hiszem, a sok játék és hangulat fogott meg. Aztán egy év kimaradt, mert őszintén szólva féltem volna egy idegen családnál aludni. A későbbiekben persze kiderült, hogy ez is egy nagyon izgalmas része a tábornak, így egy darabig a húgommal egy szállásra kérve magunkat vágtunk neki a táboroknak. Pár év után aztán vettem a bátorságot, hogy egyedül jelentkezzek, és mindig elképesztően jól alakult a csoport és a szállás beosztása is.

Klubozni a 2019-es táborok (dupláztam, kamasz és ifi táborban is részt vettem – izgalmas és tartalmas nyár volt) után kezdtem. A vágy már előtte is megvolt bennem, de sajnos nálunk vidéken nem volt lehetőségem csatlakozni. Hálás vagyok, hogy a sok néven ismert klubunk azóta is működik, így még mindig a tagja lehetek.

BOGÁR JELEN

Hogy veszed ki jelenleg a szereped a közösség életéből? Hogy vagy jelen, hol lehet veled találkozni? 

Sokáig csak haszonélvezője voltam a Bogárnak, valahogy nem is tudtam arról, hogy mondjuk egy teambe való csatlakozáshoz elegendő egy e-mail-váltás. 2023-ban végeztem el a Vezetőképzőt, vezettem először, s ezután kezdtem el részt venni különböző műhelyek munkájában is. Azt hiszem, a Gyerek téma volt az első, ez indította be a lavinát.:) Jelenleg ezen kívül próbálok még aktív tagja lenni a Lelkiség, Bál, Rajzás és Önkéntes menedzsment műhelyeknek, illetve a Lelki Napokon való vezetés is hozzátartozik számomra a nyárhoz – eddig a gyerek-kamasz és a családos táborokban vettem részt ebben a minőségben. Emellett idén lehetőséget kaptam a családos táborban a gyerekvigyázók összefogására is. Lelki gyakorlat szervezésében szeptemberben fogok először részt venni, ami miatt kicsit izgulok, de nagyon izgalmas szolgálatnak ígérkezik.

Mit köszönhetsz a Bogárnak? 

Őszinte érdeklődést, kapcsolódásokat, elfogadást, sooook ölelést, „elég vagyok”-érzést, mosolyokat, Isten-élményt, biztonságérzetet, megerősítést, mély beszélgetéseket – és még tudnám folytatni a listát. Ezek mind olyan értékek és meghatározó élmények, amik rengeteget formáltak a személyiségemen és a hitemen. Úgy érzem, a Bogár egyik legfőbb missziója, hogy abból a feltétel nélküli szeretetből mutasson meg valamit, amivel Isten fordul felénk. Hatalmas áldásnak érzem, hogy ebben a szeretet-közvetítésben vezetőként mi is eszközök lehetünk, s a kisbogarakkal együtt sejthetünk meg valamit az Isten országából. 

Kézzel fogható dolgok közül a harmónikákat és üzifüziket emelném ki. Annyiszor előfordult az évek során, hogy egy-egy rosszabb napomon előkerestem és visszaolvastam a vezetőimtől és csoporttársaimtól kapott üzeneteket. Ezek mindig feltöltenek és picit visszarepítenek abba a biztonságos és megtartó burokba, ami a táborok körül ki szokott alakulni. 

BOGÁR JÖVŐ

Mik a terveid a Bogárban? 

Amíg van rá kapacitásom, mindenképp szeretném folytatni a műhelyekben való munkálkodást, illetve a vezetést is. Szeretem új dolgokban kipróbálni magam, szóval ha lesz olyan lehetőség, ami megszólít, biztosan lecsapok majd rá.

Mit szeretnél tovább adni/éltetni? 

A híres-neves „bogár-feeling”-et – talán tényleg így lehet a legegyszerűbben megfogalmazni azt a sok érzést, élményt, ami minden bogaras programon megjelenik, és amiért azt hiszem, a legtöbben visszajárunk. 

Milyen egy mondatos jó tanáccsal/tanulsággal látnád el a régi önmagadat, illetve mindenki hasonló vállaláso(ko)n gondolkodó Bogár társadat?

Szükség van rád! De tényleg!! Ha úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy megfordult már benned a gondolat, hogy szeretnél valamit visszaadni a Bogárnak, akkor ez most egy jel, hogy a tettek mezejére lépj.:) Bevallom, én sokáig azt gondoltam, hogy „az Iroda” egy távoli hely, ahonnan fentről irányítják a közösségben zajló folyamatokat. Aztán kiderült, hogy nagyon is elérhető emberek dolgoznak ott, akik lelkesen és hálás szívvel várják a segítő kezeket. Biztosan akad olyan feladat, ahol pont a te adottságaidra, ötleteidre van szükség, illetve általában több műhelyhez is van lehetőség csatlakozni, szóval tényleg azt ajánlom, érdeklődj bátran!

Kihívás, nehézség a feladat során? 

Szerintem a legtöbb nehézség a saját elvárásaimból, illetve az idő szűkéből fakad. Nem mindig könnyű elfogadni számomra, ha valami nem sikerül 110%-osra vagy ha valamiben éppen nem tudok részt venni. 

Van/volt olyan Bogár önkéntes, akinek a munkája számodra példaértékű? Ki ő, miért? 

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kérdést olvasva annyi ember jutott eszembe (vezetők, klubtársak, helyi szervezők, szállásadók …), hogy talán ki sem férne ide. A Bogárnak az is egy hatalmas értéke szerintem, hogy nagyon sokfélék vagyunk, mindenki képvisel olyan értékeket, amelyekből rengeteget lehet épülni és tanulni.

Hogyan tartod meg a Bogár önkéntes és magánélet egyensúlyt? Mi a titkos recept szerinted arra, hogy Bogár lámpásod fényesen égjen, de közben ettől Te ne égj ki?

Azt hiszem, ezt még erősen tanulom. Az biztos, hogy a közösségnek óriási megtartó és motiváló ereje van, és tele van olyan emberekkel, akik figyelnek a másikra. Talán az a kulcs, hogy amikor a fényünk már csak pislákol, mindig jön valaki, aki beugrik a helyünkre, és addig van egy szusszanásnyi idő újra összeszedni magunk és a lelkesedésünk. Illetve szeretem néha emlékeztetni magam, hogy ezt nem magamért, és nem is a saját erőmből csinálom – ha elfáradok, van, Aki átsegít az akadályokon.