Az új Játékoskönyv műhely– Abbiza Bogár díjazottak 2023

(Olyan személyek/műhelyek/klubok stb. kapják, aki(k) az elmúlt naptári évben egy bizonyos területen példaértékű tevékenységet folytattak. „Amit ők letettek az asztalra, az aztán példaértékű Bogár” → „Az oszt igen” → Abbiza Bogár.)

A Műhely tagjai: Dr. Molnár István, Dr. Varga Dániel, Vida Gergely, Bőlsei Zsuzsi, Szöllős Bori

Az önkéntes csapat sok éves munka során közel 1000 játékot gyűjtött össze, majd azokat több körös kiértékelési folyamaton keresztül szűkítették a kiadott 370 játékra. Ezek olyan játékok, amik tükrözik a Bogár játékhoz való viszonyát és segítséget nyújtanak klubvezetőknek, csoportvezetőknek, pedagógusoknak és mindeniknek, akik szeretnek játszani. A játékokat több szempont szerint kategorizálták a kereshetőség és a könnyű használhatóság érdekében. Minden játék el van látva címkékkel, melyek segítenek eligazodni, hogy milyen korosztály számára, milyen céllal javasolt és mennyi idő körülbelül az adott játék. Méltán lett hamar nagyon népszerű a kötet és folyamatosan keresik meg a Bogarat megrendelésekkel, pedagógiai konferenciákra kitelepüléssel.

A műhely munkáját segítette Worowska Tereza és Gyombolai Bálint is.

Mi a te Bogár történeted? Mikor kezdtél el bogarazni, mi vonzott be? Mi fogott meg?

A mi közös bogártörténetünk a Ham & Eggs Klubbal kezdődött, amit Ferentzi Panna és Keresztény Istyu alapított valamikor 12 évvel ezelőtt. Néhányan akkor már megjártunk egy-két bogártábort is, de a Klub volt az a tényező, ami igazán összekovácsolt és a Bogárhoz kötött minket. A klubozásokat később még több táborozás követte, idővel pedig majdnem mind elvégeztük a vezetőképzőt is. Panna és Istyu néhány év után – mintegy a saját lábunkra állítva bennünket – háttérbe vonult, innentől számíthatjuk a Klub felnőttkorát. Mondhatnánk, hogy a többi már történelem, de mivel egyéb kisebb-nagyobb volumenű, inkább csak a Klubot érintő közös projekt mellett a Játékoskönyv Műhely is ebből a közegből csírázott ki, talán nem üthetjük el ennyivel a dolgot…

Eredetileg nem terveztük, hogy játékoskönyvet írunk. Bőlsei Zsuzsi vetette fel először, hogy a táborokhoz és a kisklubok vezetéséhez hasznos lenne egy játékadatbázis, ezt hoztuk létre aztán és ebbe kezdtük el gyűjteni a jobbnál jobb (és rosszabbnál rosszabb) játékokat majdnem mindenhonnan (a Zöld Játékoskönyvből, tapasztaltabb bogaraktól, cserkészektől, regnumiaktól, netről stb.). Már nem emlékszünk rá, mikor és kiben fogalmazódott meg először az új könyv ötlete (talán valamelyik klubnyaraláson jött az isteni szikra), de 600 játékkal a táblázatban úgy éreztük, nem értelmetlen belefogni egy ilyen vállalásba. Ekkor született meg a Játékoskönyv Műhely, Molnár Istvánt megtettük projektvezetőnek, Zsuzsi és Vida Gergő a játékadatbázisnak otthont adó Excel-táblázatot bűvölte, Szöllős Bori pedig a későbbi játéktesztelések lebonyolításával ügyködött, hozzájuk csatlakozott idővel Varga Dani, aki a szövegek egységesítésével foglalkozott. Egy idő után persze mindenki csinált szinte mindent.

Mik jelentettek kihívást és mi jó élményeket a közös munka során?

A legnagyobb kihívást az jelentette számunkra, hogy még egyikünk sem vett részt könyvszerkesztésben (legalábbis nem ilyen módon), és emiatt azzal sem voltunk tisztában, hogy milyen lépéseknek kéne követniük egymást a munka során. Volt egy gyűjteményünk, amit rendszerbe kellett foglalnunk valahogy. Már egészen korán kialakult az ismerkedős, az együttműködést segítő, a bizalom- és a drámajátékok köre, de a végső kategorizáláshoz még nagyon sok beszélgetést, vitát, játéktesztelést és gondolatkísérletet kellett lefolytatnunk. A megbeszéléseinkről a kezdetektől fogva jegyzőkönyvet készítettünk, amibe felvezettünk szinte minden elhangzó ötletet és minden, közeljövőben várható tennivalót, így általában viszonylag könnyű volt visszanyúlni a korábbi gyűlések jegyzetéhez, ha nem emlékeztünk valamire. A jegyzőkönyvből tudjuk azt is, hogy hány évet (5) és hány együtt eltöltött munkaórát (körülbelül 400) tettünk bele a megvalósításba. Az öt év alatt lárvából kifejlett rovarrá fejlődtünk, öregedtünk, változtunk, szakdolgozatot írtunk, vizsgáztunk, államvizsgáztunk, ötünknek lett összesen hat diplomája, többen ekkor kezdtünk el dolgozni, de szerencsére, amikor valaki személyes okok miatt kevésbé tudott foglalkozni a játékokkal, mindig volt ott néhány másik, hogy vigye a lángot.

A fentiekből az is könnyen kiderülhet, hogy az érzelmi felőrlődés és a kiégés volt a másik nagy ellenfelünk. Természetesen az elején nem sejtettük, hogy ennyi ideig fogunk ülni a könyvön, naivan azt képzeltük, összeállnak a fő játékkategóriák, néhány játékspecialista bogár véleményezi a szövegeket, aztán onnan már csak pár lépés a kiadás. Valójában azonban, ahogy haladtunk előre a munkában, újabb és újabb szakaszok rajzolódtak ki előttünk, és nagyjából fogalmunk sem volt róla, hogy mire számíthatunk még. A játékok kiválogatása, bogarasítása, az ismétlődések kiszűrése, az egymásra hasonlító játékok összekapcsolása, a tárgymutató összeállítása, a szövegek rendbe szedése, egységes szerkezetbe foglalása, a dizájn megtervezése, a könyv sajtó alá rendezése mind-mind külön cselekményszál volt ebben a hosszúra nyúlt, szövevényes történetben. Természetesen ezeknek a munkáknak a jelentős része nem minket terhelt, hiszen – ahogy már fentebb is utaltunk rá – mi laikusok voltunk ebben a műveletben, hozzáértés nélkül álltunk neki egy hatalmas vállalkozásnak; a mi feladatunk elsősorban az volt, hogy megtaláljuk azokat a segítőket – túlnyomórészt bogarakat –, akiktől a legtöbbet meríthetünk, akiknek a támogatásával a leggazdagabbá tehetjük a könyvet, emellett össze is kellett fognunk ezt a rengeteg szálat. Volt egy dizájnért felelős különítményünk (Otruba Gábor és Kocsis Ambrus), nekik köszönhetjük a borítótervet, de voltak, akiket a szöveggondozásba vontunk be (Biró Ilka, Vida Bence, Kormos Bálint, Hódsági Jancsi, Keresztény Juci, Babay Réka, Kárpáti Kata), illetve voltak, akik a könyv bogarasításával járultak hozzá a könyv létrehozatalához (Tereza, Gyombolai Bálint, Szilvácsku Zsolt), a kiadási szakaszban pedig Zólyomi Kata, Huszár Domi és Szödényi Ákos segített nagyon sokat.

A koronavírus-járvány szerencsére nem tépázta meg nagyon a Műhely lelkesedését, sőt bizonyos értelemben még rendszeresebbé és könnyebbé is tette a megbeszéléseinket, hiszen ezeken az alkalmakon mindannyiunk előtt ott volt egy számítógép, amelyen figyelemmel tudtuk követni a folyamatokat. De természetesen amint lehetőség adódott rá, visszaálltunk a személyes találkozókra. Általában kedd este konzultáltunk, de különösen a szerkesztés végéhez közeledve előfordult, hogy akár fél napra is összeültünk, ha úgy éreztük, hogy erre van szükség. Az, hogy már a könyvírást megelőzően is jól ismertük egymást, klubtársak és barátok voltunk, valószínűleg nélkülözhetetlenül hozzájárult ahhoz, hogy ne unjunk rá a sokszor monoton munkára, illetve hogy ne őrlődjünk fel a végeláthatatlan szerkesztés során. Többé-kevésbé tudtuk, mikor kell békén hagyni a másikat, és mikor kire lehet nagyobb feladatot bízni, kinek mik az erősségei, gyengeségei. A nagy feladat közös végrehajtása szorosabbra fűzte a köztünk lévő kapcsolatot, kialakult köztünk és a beszélgetéseink során egy speciális, belső dinamika. Általában már egy-egy téma, játék megbeszélése előtt lehetett sejteni, hogy István és Gergő várhatóan hosszas vitákat fog vívni részletkérdésekről, Bori és Zsuzsi többnyire találni fog valami konszenzusos megoldást a nézeteltérés minél előbbi lezárására, Dani pedig majd mindeközben a következő vitatémát készíti elő, hogy aztán kezdődjön minden elölről. Mindenkinek megvoltak a maga vesszőparipái, kedvenc és lenézett játékai, kérdéskörei, de szerencsére általában sikerült tartanunk az előre felállított ütemtervet – legalábbis rövidtávon.

Hol/mit kapsz/kaptál a közösségtől eddig és hol/mit adsz a közösségnek most?

A könyvszerkesztés során a legnagyobb ajándék, amit kaptunk, az a rengeteg segítség volt, amivel a többi bogár hozzájárult a munkánkhoz. Fentebb már felsoroltunk néhány nevet ezek közül, de természetesen még ezen felül is rengetegen támogattak minket különféle módokon, akár a játékok gyűjtésével és tesztelésével, akár csak azzal, hogy meghallgatták a nyűgjeinket, panaszainkat, az alkotás során felmerült gondolatainkat. Külön öröm számunkra, hogy a várakozás, ami a könyv megjelenését övezte, nem lankadt el az évek alatt.

A publikálás óta keletkezett némi űr az életünkben, amit mind az öten másképp dolgozunk fel, van köztünk olyan, aki háttérbe húzódott és már kevésbé aktív a Bogár közösségben, de többen továbbra is igyekszünk kivenni a részünket mind a klubunk, mind a Bogár életében. Valamilyen területen mind az ötünket meg lehet találni a közösség valamely szegletében, akár más műhelyekben is.

Milyen jótanáccsal, tapasztalattal látnád el a hasonló vállalás(ok)on gondolkodó bogártársaidat?

Ha abból indulunk ki, hogy a játékoskönyv eredetileg klubos projektnek indult, mindenekelőtt azt tanácsolnánk azoknak, akik hasonlóan nagy fába vágnák a fejszéjüket, hogy legyen mögöttük biztos háttér, legyen olyan közeg, ahová kellemetlenségek esetén elvonulhatnak, ahol kisírhatják a bánatukat. Valószínűleg a könyv sem készült volna el, ha a műhelytagok mögött nem áll ott a Ham & Eggs, és ha néhány sonkatojás nem segít be bizonyos pontokon. Nyilván nem állhat össze minden team kizárólag ugyanannak a klubnak a tagjaiból, de ha a műhelytagoknak már van közös, élményekkel teli múltjuk, az jelentősen meg tudja könnyíteni az együttműködést. Szóval ha valaki látja az erőt, az energiát és a tenni akarást a saját szűkebb közösségében, semmiképpen se hagyja azt elsorvadni, mert ha sok jó ember találkozik, abból hatalmas dolgok születhetnek. Ha pedig néhány vállalkozó szellemű bogár nehézségekkel találja szemben magát, ne tántorodjon el a feladattól, ne hagyja magát legyőzni, mert a nap végén, a munka végeztével sokkal nagyobb magabiztossággal fogja álomra hajtani a fejét.

A másik javaslat ennél jóval földhözragadtabb: egy ilyen szintű feladat gondos tervezést igényel. Nem kell minden lépést részletesen előre átgondolni, de érdemes, amennyire lehet, előre felmérni, hogy mivel jár egy vállalás, ki mennyi szabadidőt és energiát hajlandó rászánni, rááldozni az életéből, milyen részekre lehet lebontani, hogyan lehet megosztani a munkát, kikhez lehet hasznos tanácsért fordulni, kiktől lehet ötletet meríteni. A tervezettség ellenére természetesen még érhetik meglepetések a leggondosabb bogarat is, ha azonban megvan a cél, és felvettük a ritmust, amellyel a cél felé haladunk, előbb-utóbb eljutunk hozzá.

Van/volt olyan Bogár önkéntes, akinek a munkája számodra példaértékű? Ki ő, miért?

Ha szorosan a Játékoskönyv elkészítéséhez kapcsolódó példát kell mondani, azt válaszolnánk, hogy nagyon sok ilyen bogár van, a legfontosabbakat megneveztük a könyv eleji köszönetnyilvánításban (aki nem tudja, kikről van szó, gyorsan vegyen egy példányt, bogárként kedvezményes áron kapható!). Személyesen azonban valószínűleg a legtöbbet Pannának és Istyunak köszönhetjük, akik elindították a Ham & Eggs Klubot, és akik a tízes éveink végén összehozták ezt a társaságot. Ha Ők nincsenek, temérdek élménnyel és baráttal lennénk szegényebbek, illetve a könyv sem készült volna el (na, jó, valaki előbb-utóbb biztosan megírta volna, de ki tudja, mikor). A mai napig érezhető a hatás, amit gyakoroltak ránk, és bár azóta rengeteg taggal bővültünk, akik nem is találkoztak velük, máig azokon az alapokon működünk, amelyeket ők helyeztek le. Ahogy a könyvben és a könyv létrehozását elősegítő megszámlálhatatlanul sok beszélgetésben és békés hangulatú disputában is ott van az Ő szellemiségük és iránymutatásuk valamilyen formában.

Köszönjük, hogy végigolvastad az interjút!